Vagánybagoly és a harmadik Á

Bán Zsófia (1957, Rio de Janeiro, Brazília) József Attila-, Déry Tibor- és Füst Milán-díjas magyar író, esszéista, kritikus, az ELTE BTK Angol–Amerikai Intézetének habilitált docense. Szüleivel a hatvanas évek végén költöztek haza Magyarországra. Az ELTE BTK angol–francia–portugál szakán végzett, 1981 és 1985 között a Mafilmnél volt rendezőaszisztens. 1985 és 1989 között az MTA aspiránsa volt. 1985 óta oktat az ELTE-n. Esti iskola című könyvét, melyet később számos nyelvre lefordítottak, a Kalligram Kiadónál publikálta. Az ezt követő esszé- és elbeszéléskötetei a Magvetőnél jelentek meg. A Vagánybagoly az első gyerekkönyve, melyért 2020-ban a HUBBY diákzsűrijétől Az Év Gyerekkönyv Írója díjat vehette át. 2021-ben a svájci Schloss Leuk Alapítvány irodalmi díjjal tüntette ki. Bán Zsófia „mesterien építi be szövegeibe élete minden szakaszát, realizmusa varázslatos, szövegei pedig a kívülállók együttérző megfigyelésére alapulnak.”

(Fotó: Oláh Gergely Máté)

Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más – Nagy Norbert illusztrációival
(Budapest, Pagony, 2019)

Ide jár Nemhanemka, Pipacs Vili, Kasza Blanka, Varga Liza, Hirlemon Bonifác, Biliboc Valentin, Hardtmuth Kohinoor és Lakatos Sanyika is. Ahányan vannak, annyifélék!
Van egy jófej tanító nénijük, Mimi néni, aki mindig mindent megold. De van, amikor Mimi néni sem elég: ilyenkor lép a színre Vagánybagoly, aki ott él az iskola melletti erdőben, mindent tud, mindent lát, mindent ért, és segít a gyerekeknek. Vagyis Vagánybagoly egy igazi szuperhős!

Bán Zsófia (Esti iskola, Turul és dínó, Lehet lélegezni) meséje igazi érzékenyítő mesekönyv, hiszen minden fejezete, minden története arra emlékeztet, amit az alcím ki is mond: mindenki lehet más. Még ha néha ezt nem is mindig olyan könnyű elfogadni és feldolgozni.

Bán Zsófia beszélgetőtársa: Szekeres Nikoletta. Szekeres Nikoletta gyerekirodalom-kutató, kritikus, szerkesztő, irodalomszervező, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum egyik alapító tagja és elnöke. A Kortárs folyóirat szerkesztője a PPKE BTK magyar-kommunikáció szakján végzett. Missziója, hogy a kortárs magyar gyerek- és ifjúsági irodalom minél több gyerekhez és szakemberhez eljusson, hogy új kutatásokat inpiráljon a témában, illetve adott esetben összefűzze a kanonizált és klasszikus irodalommal. Irodalomszervezői tevékenységéhez kapcsolódik a nemzetközi könyvvásárokon (Bologna, Mülchen) való aktív részvétel, Az Év Gyerekkönyve Díj, az Írókat az iskolába program, a karácsonyi könyvgyűjtés, a kárpátaljai könyvgyűjtés és a HUBBY szakmai estek, konferenciák megrendezése. 

(Fotó: Németh Dániel)

Az irodalomterápiás foglalkozást Péczely Dóra tartja. Péczely Dóra (1968) irodalom, film- és tánckritikus, biblioterapeuta, korábban a Magvető Kiadó főszerkesztője, majd a Tilos az Á Könyvek szerkesztője, jelenleg a Prae Kiadó munkatársa. Az ifjúsági irodalom olyan fontos, a kortárs magyar irodalmat népszerűsítő antológiáit szerkesztette, mint például a White Ravens 2018-as listájára beválogatott Szívlapát, a Lehetnék bárki (Kortárs és kortalan versek) és a Szevasz (25 kortárs novella).

(Fotó: Kortárs online)

„A tisztást a gyerekek úgy hívták, hogy Gazdagrét, mert eddig:
egy bicskát,
egy kulacsot,
egy ollót,
egy mobilt,
egy kulcscsomót,
egy eldobható fényképezőgépet,
sőt, még egy kukkert is találtak már a fűben.
A kincseket gondosan lefényképezték a talált fényképezőgéppel. Csak épp a fényképezőgépet nem volt mivel lefényképezni! Ez némi fejtörést okozott nekik, végül Biliboc Valentin lerajzolta, ő volt rajzból a legjobb. Aztán az egész pakkot elrejtették egy nagy, rozsdás konténerben, amit valakik az erdő szélén felejtettek. A konténer neve az volt, hogy Dél-Amerika. Idegennek, vagy pláne más osztályokba járóknak tilos volt beszélni róla, fővesztés terhe mellett!!! Ezt a Karib tenger kalózaiból tanulták a moziban, ahol Pipacs Vili papája, Pipacs Géza bácsi volt a mozigépész. Legalább tízszer látták már a filmet, az egész osztály kívülről fújta. A látottakat később az erdőben újra eljátszották váltott szereposztásban, mert az úgy igazságos.
Hát, nehogy már a Johnny Depp mindig a Nyúl Pál legyen!”

(részlet a könyvből)