Szegeden 1989-ben kezdődött a könyvtárosképzés: 1989-ben alakult meg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán a Könyvtártudományi Tanszék, vezetésére Monok Istvánt kérték fel. Az egyetemi szintű könyvtárosképzés 1995-ben indult el az (akkori nevén) József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ekkor a két képzés még szorosan kötődött egymáshoz, az egyetemi lényegében ráépült a főiskolai tanulmányokra: a szakmai alapokat a főiskolán lehetett megszerezni, az egyetemen ezeket informatikai és könyvtörténeti tárgyak egészítették ki. 2000-ben a BTK-n is önálló tanszék szervezése kezdődött, az Egyetemi Könyvtár igazgatóhelyettesének, Bakonyi Gézának a vezetésével. A jelenlegi tanszék elődje végül 2003-ban alakult meg, Bakonyi Géza mellett két főállású munkatárs, Hegyi Ádám és Simon Melinda voltak a tanszék munkatársai.
A bolognai rendszer bevezetésével, 2006-tól átalakult a képzés, azóta a 3 éves informatikus könyvtáros alapkézést 2 éves könyvtártudományi mesterképzés követi. A képzés tartalma egyre inkább a könyvtárinformatika felé mozdult el. Ettől az évtől a tanszék munkatársa Sándor Klára, Bakonyi Géza korai halála után megbízott tanszékvezetőként bővítette a tanszéket újabb munkatárssal, ekkor érkezett Zvara Edina a tanszékre. 2007 őszétől 2011-ig a frissen Szegedre került Z. Karvalics László vezette a tanszéket, 2011 és 2014 között Monok István – aki 2010-től lett újra a képzés belső munkatársa. 2014-től Sándor Klára vezeti a tanszéket. Biber Evelin – saját nevelésű hallgatóként – 2017-től, Bencsik Orsolya 2020-tól a tanszék munkatársa.
2009-ben a tanszék neve megváltozott – ezzel is jelezve a képzés tartalmának frissülését: a Könyvtártudomány mellé ekkor került a Humán Információtudományi megnevezés. A 2014 tavaszán történt újabb névváltozás – ekkor kapta a tanszék jelenlegi nevét – a képzési paletta bővülését jelzi: a korábbi informatikus könyvtáros képzések mellett újabb mesterszakot, a kulturális örökség tanulmányokat indítottuk el.
A jelenlegi tanszéki képzési portfólió 2020-ban alakult ki: ekkor újítottuk meg jelentősen valamennyi törzsképzésünket, és a piaci keresletet, illetve a hallgatói érdeklődést követve ekkor indítottunk új specializációkat, illetve modernizáltuk a korábban meglévőket.
