Kutatások

A Tanszék kutatási profilja szerteágazó, oktatónként változóan szűkebb területek tartoznak ide. A Tanszék jellemzőjeként azonban hagyományosan a magyar könyvtár- és olvasmánytörténet jelölhető meg. 1989-ben, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola szervezeti keretében létrejött Könyvtártudományi Tanszék már alapításkor átvette azt a szerepet a József Attila Tudományegyetem BTK Régi Magyar Irodalom Tanszékétől, hogy a kora újkori magyarországi és erdélyi olvasmánytörténeti forrásokat szervezetten feltárja, nyilvántartsa, szövegüket kiadja, majd különböző mélységekben interpretálja.

Az alapkutatás célja annak a szellemi erőtérnek a dokumentálása volt, amelyben a kora újkori magyarországi és erdélyi értelmiség alkotott. Konkrétan annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mit olvastak az országban területi, vallási, társadalmi, szakmai csoportok szerint felmérve, illetve személyenként elemezve.

Ezért kötődnek a Tanszékhez a Könyvtártörténeti Füzetek, az Olvasmánytörténeti Dolgozatok és a Kárpát-medence kora újkori könyvtárai című sorozatok, illetve az Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez nevű vállalkozás könyvtártörténeti kötetegyüttese.

Tanszékünk oktatási és kutatási profiljának, illetve hazai és nemzetközi kapcsolatainak bővülése mentén persze újabb témák kerültek ide, újabb könyvsorozatok indultak. A Lectura, a külföldi vendégtanárok előadásait adta közre, a Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei és kéziratai a magyarországi és külföldi diákok által feltárt védett, írott kulturális örökséget írja le, a Habent sua fata libelli pedig kettős üzenetet hordoz: egyrészt utal a Tanszék történeti profiljára, ugyanakkor az idézet teljességét szem előtt tartva (De captu lectoris habent sua fata libelli) a könyv tartalmának, megjelenésének és értelmezésének többféle lehetőségét hangsúlyozza: a kéziratosságtól kezdve egészen a digitálisan születő közlésig.

A Tanszék egyik haszonélvezője volt annak, hogy Magyarország legmodernebb, és leginkább innovatív könyvtárával, a SZTE Klebelsberg Könyvtárával szorosan együtt dolgozik, gondolkodik. A filológiailag feltárt dokumentumegyüttes az Interneten is megjelent, ez az Eruditio adatbázis. (www.eruditio.hu)

Közös diák- tanár- és könyvtáros munka – a könyvtári alapkutatásnak ez szükséges feltétele. Tanszékünk ebben a hármasságban gondolkodik akkor, amikor a tudományos kutatásra gondol.

Egyénenként természetes módon változnak a kutatási hangsúlyok. A történeti filológiától kezdődően, az egyház-, a könyvtár-, az olvasás-, az oktatástörténeti kérdéseken, a könyv, az írásbeli közlés nyelvének változásain át a digitális civilizáció technikai és társadalmi jellemzéséig.

 

Munkatársaink aktuális kutatási témái a következők:

Hegyi Ádám

A Tanszéken eddig főként a kora újkori könyvtár- és olvasmánytörténeti jelenségekkel foglalkoztak, ugyanakkor könyv- és társadalomtörténeti szempontból indokolt a kutatások időhatárát a „kézi sajtó kora” végéig kiterjeszteni. A fennmaradt forrásanyag mérete miatt nem lehet azonban ugyanazokat a módszereket alkalmazni a kutatásban, mint ahogyan az 1750 előtti időszakra nézve tettük. Területi, időbeli és tematikus korlátozásra is szükség van tehát.

A Békési Református Egyházmegye területén kevesebb, mint 30 önálló gyülekezet működött az 1781–1821 közötti években, amely lehetővé teszi, hogy néhány éven belül releváns kutatási eredményeket lehessen publikálni. A türelmi rendelet (1781) és az egyházmegye területének megváltoztatása (1821) közötti időszakban sok kérdés foglalkoztatta az itteni kálvinista értelmiséget. A jól képzett egyháztagok gondolkodásában a vallási tolerancia és a felekezetek uniója rendszeres téma volt, miközben fel kellett venniük a harcot az ateizmus filozófiájával is. A kutatás során azt szeretném megvizsgálni, hogy az egyházmegyében élők hogyan juthattak hozzá az őket érdeklő kiadványokhoz. Mennyire tudta egy település lelkésze ellenőrizni a gyülekezet olvasmányait? A kívánt olvasnivalók kiválasztásában, beszerzésében és terjesztésében milyen szabályozó szerepet töltött be a református egyház?

Kokas Károly

Hogyan változtatta/változtatja meg a könyvtárak jelenét és jövőjét a számítógépes világhálózatba való bekerülés?

Bár számtalan könyv és írás vizsgálja a könyvtári hálózati alkalmazásokat, s azt is, hogy a könyvtárak milyen online szolgáltatásokat indítanak és milyeneket vesznek igénybe, de különös módon azzal, hogy önmagában a hálózatba kerülés hogyan hat a könyvtárak világára, nagyon kevés írás foglakozik. Pedig, ha alaposabban belegondolunk, pusztán az a tény, hogy hálózatba kerültünk, az változtat/változtatott meg körülöttünk mindent. Az vitathatatlan, hogy az egyik legfontosabb változás, amit a könyvtárak újabb kori történetük során átéltek (és átélnek) az az 1990-es évek óta zajló számítógépes hálózatba való kerülésük, de e fordulat – mármint, hogy elszigetelt, információs szolgáltatókból hálózati csomópontok lettek a könyvtárak – kétségtelen fontossága ellenére sem igazán születtek eddig komolyabb elemzések a jelenség komplex hatásairól. A kutatásom célja feltárni e változás néhány fontos következményét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a könyvtáros társadalomban elinduljon erről egy mélyebb gondolkodás, és vita. Ennek a változásnak a megértése és feldolgozása elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy "a könyvtárnak", mint intézménynek és szervezetnek a jövőjét és lehetőségeit pontosan tudja értékelni a szakma.

Multimédia a könyvtárban, könyvtár a multimédiában

A multimédia fogalma a számítógépes desktop rendszerektől (CD-ROM) a nagyterületű hálózati alkalmazásokig (Internet), beleértve a multimédia fogalmát, fajtáit, az egyes multimédia-eszközök és formátumok gyakorlati problémáit, végül a technológiai oktatási alkalmazhatóságát. Másrészről meg a kulturális örökség témájába tartozó források, anyagok média prezentációja a könyvtári térben, beleértve a rekonstrukció és a megjelenítés korhű eseteit is.

Kultúraközi találkozások a történelemben és a jelenben, valamint azok média prezentációi

Az írásbeli források feltárta korok óta ismerjük, hogy az emberiség történetének legizgalmasabb fejezetei a kultúrák békés és konfliktusos találkozói. Az ókor nagy integráló és hódító birodalmai már részben tudatosan elemezték a különféle kultúrák találkozásában rejlő esélyeket, gondokat (pl. Julius Caesar, Nagy Sándor), s a középkorban is rendkívüli megtermékenyítő erővel hatottak, még a konfliktusokban is (keresztes hadjáratok, arab hódítások). Az a korszak azonban, amelynek alapkérdésévé vált, s amelyben a probléma recipiálása maga is önállósult, a felfedezések korával veszi kezdetét, s az attitűd egészen a 19. század útirajz-irodalmáig tart. Gondolkodásom tág művelődéstörténeti alapokon, az egyes kiemelkedő példákon vizsgálódik, s megpróbálja megrajzolni azt a szocializációs folyamatot, ahogy a találkozás negatív és pozitív élményanyagának  kezelési, interpretációs tradíciói kialakulnak, majd a 20. századi filmművészetben interpretálódtak, egyrészt történeti hűségre törekedve, másrészt szórakoztatva nevelve, harmadrészt aktuális célokat is kiszolgálva.

Monok István

A következő években a Tanszék kutatási profiljaként jellemzett munkát szeretném lezárni azzal, hogy a bibliográfiailag még le nem írt dokumentumokat megismertetjük a kutatói közösséggel, ugyanígy a dokumentumkiadás területén is van még tartozásunk. Az alapkutatási szakasz lezárásával a teljes dokumentumállomány modern internetes megjelenítésével, a statisztikai és a tartalmi elemzéssel foglalkozhatok. A közeli időszakban felépül tehát az Eruditio adatbázis egy újabb verziója, a statisztikai elemzést már erre alapozhatjuk.

A tartalmi elemzések során társadalmi csoportonként haladva a főnemesi, a polgári, majd a papi értelmiségiek olvasmányainak jellemzését végzem. A nemzetközi kutatási együttműködés a vizsgálatok időbeli kiterjesztését is megkívánja, ezért a modern nemzetállamok születéséig, a 19. század első harmadáig kitekintésszerűen elemzem az egyes olvasmánytörténeti jelenségeket.

Kedves kutatási témám a magyarországi és erdélyi humanista generációk szöveghagyományozó tevékenységének bemutatása, egy, a teljes Európát ebből a szempontból felmérő nemzetközi sorozatba (Europa humanistica) való helyezése. A közeli években újabb három kötetünk jelenik meg ebben a tárgyban.

Sándor Klára

Kutatásaimat a társas szemléletű evolúciós nyelvészet antropológiai és kognitív szempontokkal kiegészített elméleti keretében végzem, – ennek elsődleges kérdése, hogy hogyan és miért változik a nyelv, milyen társas (társadalmi, kulturális humánetológiai), pszichés és a szűk nyelvi rendszeren belüli tényezők együtthatása befolyásolja a nyelvi változásokat, s hogyan illeszthető a nyelv kialakulása és jelenleg is megfigyelhető változása az evolúció folyamatába. Ezen belül kiemelt szerepet kap a nyelv társas funkcióinak és a fogalmi jelentések közlésének egymáshoz való viszonya, arányaik és kölcsönhatásaik (a társalgáselemzésnek azokkal az irányzataival összhangban, amelyek a jelentést dinamikusnak és emergensnek értelmezik), valamint a jelentés egyéni, „szorosan” vett nyelvi, pragmatikai és kulturális rétegződése.

Az elméleti vizsgálódásokkal együtt – minthogy maga az elmélet is empirikus kutatási eredményeken alapul – alkalmazott nyelvészeti kutatásokat is végzek. Ezek közül a legtöbb a nyelv és a hatalom viszonyával foglalkozik. Ilyen a nyelvi diszkrimináció eredetének, biológiai és társadalmi beágyazottságának, a magyar nyelvművelés ideológiai változásainak, jellemzőinek elemzése; a politikai nyelvhasználat sajátosságainak elemzése, illetve a nemekre vonatkozó sztereotípiáknak a nyelvben, médiában, közéletben megmutatkozó típusainak a vizsgálata. Ehhez a témakörhöz kapcsolódnak a moldvai csángók nyelvi jogaival, asszimilációjuk történetével, a katolikus egyháznak a csángók elrománosításában játszott szerepével, és a csángó nyelvtervezés lehetőségeivel foglalkozó írásaim. A nyelv, kultúra, társadalom, hatalommegosztás új módozataival kapcsolatban a hálózottság lehetséges társadalmi hatásait elsősorban a mobilfónia terjedésének társadalmi hatásain, valamint a 21. századi kommunikációs technika kommunikációra gyakorolt hatásain keresztül vizsgáltam.

Művelődéstörténeti kutatásaim középpontjában a székely írás áll: az írás emlékei, használatának története, identitásjelző szerepének változásai, eredete, kapcsolatai más, elsősorban a nyugati törökség egykori területein fennmaradt írásokkal. A téma szorosan összekapcsolódik művelődéstörténeti kutatásaim másik ágával, a magyar hun-hagyomány kialakulásának, művelődéstörténeti beágyazottságának elemzésével.

Simon Melinda

Fő kutatási területem a mindenkori Magyarország területén használt kiadói és nyomdászjelvények teljességre törekvő feltárása, és szakszerű publikálása. Ennek a munkának 1488-1800 közötti része már napvilágot látott, az 1801-1900 közötti időszak sajtó alatt van. A következő tervbe vett periódus (1901-1920) anyaggyűjtését és dokumentálását most végzem.

Ezzel párhuzamosan feltett szándékom, hogy a fentebbi témával kapcsolatosan minden magyar nyelven írt, de eldugott helyeken vagy régen megjelent, nehezen elérhető tanulmány egy helyen elérhetővé váljon. A már megjelent két szakirodalmi szöveggyűjteményben több idegen nyelven megjelent cikk és könyv fordítását is közreadtam. Jelenleg a harmadik kötet munkálatait végzem.

A rendszeres adatgyűjtő munka mellett a nagy mennyiségű forrás feldolgozása során felismert jelenségekről elemző tanulmányokat írok.

Szepesi Judit

Meghívott előadóként kutatási területem irányát nagyban befolyásolja a gyakorlat, a munkám és az oktatott kurzusaim.

Vizsgálatom tárgya a digitális dokumentum, annak előállítása, tartalmi feldolgozása, szolgáltatása, valamint keresem a digitális dokumentumok „újrahasznosítási” lehetőségeit az e-learning eszközeivel az oktatási és a könyvtári területeken (milyen szerepet töltenek be, milyen helyet foglalnak el a társadalom életében, mennyiben képesek kiszolgálni azok megváltozott igényeit, milyen hatásai vannak a mikro-, illetve makrokörnyezetre, létük milyen új feladatokat ró a könyvtárakra, könyvtárosokra és a pedagógusokra).

Egy másik kedves területem a különböző típusú együttműködésekre épülő könyvtári gépesítés: az egységes információs rendszer kialakítása, az erre épülő szolgáltatások megtervezése, bevezetése, a tevékenységek koordinálása.

Zvara Edina

A korábbi években már többször is folytattam kutatásokat a németújvári (Güssing, Ausztria) ferences kolostor könyvtárában, valamint a kismartoni (Eisenstadt, Ausztria) Esterházy-kastély gyűjteményében. Így alakult ki mostanra egyik fő kutatási témám, a protestáns lelkészek olvasmányműveltsége a kora újkori Magyarországon. Ebbe a tárgykörbe kiemelten a Beythe család (István és fiai, András és Imre), Kanizsai Pálfi János és Ceglédi Szabó Pál tartozik. Könyveik nagy része a fentebb említett két helyen, Németújváron és Kismartonban maradtak meg. Ugyanezen lelkészek életútja, lelkészi/püspöki működése viszonylag jól ismert az egyháztörténészek és a művelődéstörténészek körében, fennmaradt könyveik, s más forrásokból azonosítható olvasmányaik összegyűjtése és elemzése révén azonban sokkal árnyaltabb képet kaphatunk e jeles protestáns prédikátorokról. A korábbi években elkezdett munkám során a könyvek kézbevételével, a források vizsgálatával, a szakirodalom áttekintésével, s annak kiegészítésével, leginkább adatgyűjtéssel foglalkoztam.

Az előbbi kutatás olyan forrásbázis, amely látókörömet időben is kitágítja. A nemzeti könyvtár megalapítása körüli könyvtár-, olvasmány-, és eszmetörténeti jelenségeket részben a magyar szaknyelv (például pszichológia) megalakulásáról, részben a Széchényi Ferenc alapította Bibliotheca Regnicolaris társadalmi fogadtatásáról írott tanulmányaimban elemzem, szövegközlésekkel igazolva meglátásaimat.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések