Z. Karvalics László munkája a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1953-as megalapításáról, és korai történetéről, tevékenységéről 1964-ig. Taglalja a korszakban a tudomány és politika viszonyát, valamint a politika és irodalom kapcsolatát.

Z. Karvalics Lászlót elsősorban információs társadalommal kapcsolatos munkáiról ismerjük, ez a kötete azonban egészen más irányba kalauzol bennünket: a tudományos ismeretterjesztés magyarországi történetének egy részét tárja fel előttünk. Ez a munka jóval azelőtt íródott, mint hogy a szerző elkezdett volna érdeklődni az információs társadalom kérdései iránt. Z. Karvalics László kezdő történészként írta meg jelen munkáját, és ezzel szerezte meg egyetemi doktori fokozatát. Ezután a kéziratot az Egyetemi Könyvtárban őrizték, és egészen a 2010-es évig nem került kiadásra.

A kötet összefoglalja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) – korábbi nevén TTIT – megalakulásának történetét 1953-tól, és végigkíséri a szervezetet korai éveit, egészen 1964-ig. A TIT hatására milliók vették kezükbe a tudományos ismeretterjesztő folyóiratokat – mint például az Élet és Tudományt – , és híres ismeretterjesztők vonzották előadásaikra az embereket, valamint jelentős szerepe volt hazánkban a tömeges nyelvoktatás terjesztésében.

A kötet első fejezete leírja, hogyan alakult meg a Társulat 1953-ban, majd épült ki országos szervezete működésének első három évében, leírja korai éveinek eseményeit, és azok esetleges hibáit. Ez a rész a TIT születéséről rendelkezésre álló irat- és levéltári anyagokat dolgozza fel és rendszerezi, ezért a fejezet – a szerző bevallása szerint is – kissé száraz, inkább adatoló jellegű, a tények pontos leírására törekszik. Ezzel alapot szolgáltat a szervezet történetének további kutatásához. A korai évek leírásán túl vizsgálja a Társulat tevékenységét bizonyos szempontok szerint, mint például a TIT kapcsolatát az emberekkel, és a Társulat munkájában részt vevő értelmiség helyzetét, törekvéseit, kölcsönös kapcsolatát a szervezettel és az ország társadalmi-politikai helyzetével.

A további fejezetek a Társulat korai éveit mutatják be. Leírja, hogyan változott a szervezet 1956 és 1964 között a politikai-társadalmi változásokkal együtt. A történeti részen kívül előtérbe kerül még a tudomány és politika viszonya, valamint a politika és irodalom kapcsolata is.

A könyvet elsősorban történész hallgatók illetve a történelem iránt érdeklődők számára ajánlom, de főként azoknak, akik a tudományos ismeretterjesztés kérdéseivel szívesen foglalkoznak. A témában a további kutatások alapjául szolgálhat ez a mű.