abstract: {magyarul: kivonat, rezümé} Valamely dokumentum tartalmáról szóló tájékoztatás, amely röviden összefoglalja a dokumentum valamennyi lényeges állítását. 

adat nyelve: Az a nyelv, amelyen az adatot a dokumentum közli. (L még: Bibliográfia nyelve; Katalógus nyelve)

adatbázis: Számítógépen tárolt információk rendszerezett gyűjteménye, adatmezőkből álló rekordok halmaza. Logikai szerkezettel rendelkező, információk tárolására és visszakeresésére szolgáló számítógépes adatállomány.

adatelem: Olyan információt közlő szó, kifejezés vagy jelcsoport, amely a bibliográfiai leírás valamely adatcsoportjának a része. A rendszer által kezelt legkisebb egység.

adatelhagyás: A dokumentumon közölt leírható, de le nem írt könyvészeti adat. 

adatmező: A számítógépes adatbázisok egyes rekordjainak kisebb részei, amelyek az egyes különálló adatok tárolására szolgálnak. Könyvtárakban egy-egy adatmező vonatkozik pl. a szerzőre, a címre, a tárgyszóra stb.

adattár: Olyan dokumentum, amely konkrét tényeket, információkat tartalmaz.

ágazat: Más néven szekció, szériész (series). Olyan időszaki kiadvány, amely valamely nagyobb témakörbe tartozó folyóirat-jellegű időszaki kiadvány szűkebb témát tárgyaló részeként jelenik meg. Az ágazatok összessége adja a témakör egészét. L. még: alsorozat

ágazati cím: Az összetett cím azon része, amely a közös címük alapján összetartozó, folyóiratjellegű időszaki kiadványok egyikének megkülönböztetésére szolgál. Az időszaki kiadvány megnevezésére a közös címmel együtt alkalmas. L. még: alsorozati cím.

ágazati megjelölés: A folyóirat jellegű időszaki kiadvány közös címét követő, de az ágazati címet megelőző betű. L. még: alsorozati megjelölés

agyag: Az írás anyaga Mezopotámiában. Az agyagtábla a könyv őse. A teleírt táblákat napon kiszárították vagy kiégették.

ajánló bibliográfia: Az olvasók meghatározott csoportja részére készített irodalomjegyzék: Egy tárgyra, tudományágra, korszakra, fogalomkörre, személyre stb. vonatkozó leghasználhatóbb művek jegyzéke. Az ajánlott műveket rendszerint annotáció kíséri.

alárendelő osztályozás: Tájékoztat arról, hogy az osztályozott mű egyes fogalmai milyen viszonyban állnak más művek tárgyát alkotó fogalmakkal. Egyebek között az - ETO is ilyen (Egyetemes Tizedes Osztályozás)

alárendelt testületi név: A szervezeti hierarchiát kifejező testületi név.

alcím: A főcímet kiegészítő, magyarázó vagy módosító szó, mondat vagy kifejezés.

alkalmi lap: Valamely alkalomból (például rendezvény), a befejezettség szándékával megjelentetett, mégis az időszaki kiadvány jegyeit viselő dokumentum.

államnév: Az egységes államszervezet földrajzi területének hivatalos, teljes, rendszerint az államformára utaló neve. Az államnév másképp: teljes országnév.

állandósult melléknév: A személy valódi nevével együtt használt, a személy származását, foglalkozását vagy jellemző tulajdonságát jelölő megkülönböztető jelző.

állomány: A könyvtár tulajdonában lévő dokumentumok összessége.

állománymenedzsment: Ez a feladat az állomány tervezésén, gyarapításán és apasztásán kívül magában foglalja a gyűjtőköri kérdések tisztázását, valamint a könyvtár saját állománya és az ODR szolgáltatások közötti munkamegosztás végiggondolását is. A mai viszonyok mellett a könyvtári szolgáltatások rendszerének minden rendszereleme dinamikus: a felhasználói igény- és szükségletstruktúra folyamatosan alakul; így megfelelő működés érdekében szem előtt kell tartanunk a felhasználói igényeket, amelyekről az állományhasználatot vizsgáló felmérések adnak képet.

álnév: A személy által kilétének eltitkolása érdekében, valódi neve helyett alkalmilag használt név. Lásd még: Írói név

álsorozat: Fősorozat keretében megjelenő sorozat.

alsorozati cím: Fősorozat keretében megjelenő sorozat címe.

alsorozati megjelölés: A sorozat jellegű időszaki kiadvány közös címét követő, de az alsorozati címet megelőző betű.

általános bibliográfia: Tartalmi megszorítás nélkül minden szakterületre kiterjedő irodalomjegyzék. Anyaga rendszerint meghatározott dokumentumtípusokra szűkített. További válogatási szempont lehet a kiadványok megjelenési helye, ill. szövegük nyelve, (lásd még nemzeti bibliográfia), valamint a kiadványok megjelenésének időpontja (lásd még kurrens bibliográfia; retrospektív bibliográfia).

American Library Association: Az American Library Association (ALA) az Egyesült Államok könyvtárainak és könyvtárosainak, valamint a könyvtárosképzés nemzeti érdekképviseleti szerve, egyben a világ legnagyobb könyvtáros szakmai szervezete, amely jelenleg hozzávetőlegesen 64 600 tagot számlál. Tagjai zömmel amerikai könyvtárosok, a nemzetközi tagok száma a teljes létszám 3,5%-át teszi ki.

analitikus bibliográfiai leírás: Elemző bibliográfiai leírás.

 

annotáció: Rövid megjegyzés, felvilágosítás egy fogalomról, címről, egy-egy könyv vagy egyéb dokumentum értékéről, tartalmáról. Hasonlít a - referátumhoz, de szubjektívebb nála

annotált bibliográfia: Olyan rendszerint ajánló bibliográfia, amelynek tételeit annotáció egészíti ki.

anonim: A szerző nevének közlése nélkül megjelent könyv vagy folyóiratcikk. Ha szerzőjét sikerült megállapítani, akkor ezt a bibliográfiai leírásban közölni kell.

ANSI (American National Standards Institute): Mai elnevezése az 1918-ban ASA (American Standard Association), majd USASI (United States of America Standard Institute) néven alapított szabványügyi szervezetnek. Alapvető feladata az USA ipari szabványainak kidolgozása. Az USA képviselője az ISO-ban.

antológia: Gyűjteményes kötet. Több szerző műveiből válogatott és összeállított könyv.

apellatívum: A személy valódi nevét helyettesítő, rendszerint több szóból álló kifejezés, a név körülírása. Lásd még: Írói név.

apokrif: Nem hiteles, vitatható, kétes eredetű, hamis név alatt megjelent mű. Így nevezik elsősorban a Bibliának azokat a részeit, amelyeket az egyházak nem ismernek el hitelesnek illetőleg egyáltalán nem kerültek be a mai Biblia kiadásaiba.

appendix: A függelék, toldalék régi neve. Két fajtája van a szerző magyarázata, műve keletkezéséről és a más szerzőtől származó tanulmány. Leghíresebb Bólyai János appendixe.

átírás: Egy írás jelrendszerének egy másik írás jelrendszerével való betű szerinti (transzliteráció) vagy hangzás szerinti (transzszkripció) helyettesítése.

átmenő számozás: A folyóiratok számozásának olyan módja, amelyben az egymást követő keltezési adatok együttesen szolgálnak a részegységek jelölésére. Az összevont számozástól annyiban különbözik, hogy több, egymást követően megjelent részegységet fog egyetlen új részegység keretébe. Célja, hogy az év végén bekötött folyóirat-részegységek – miután a kötéssel új fizikai megjelenési formát kaptak – folyamatossága követhető legyen.

átültetett cím: A műnek a bibliográfia nyelve szerinti bibliogáfiai gyakorlatban használatos címe.

atyai név: Az apa egyéni nevéből képzett név, amelyet a leszármazott saját nevének elemeként használ.

audiovizuális dokumentum: Azon dokumentumok összefoglaló neve, amelyek hangfelvételt és/vagy mozgóképanyagot tartalmaznak, hordozó anyagukra való tekintet nélkül.

audiovizuális tájékoztatás: Az oktatásnak ismeretterjesztésnek modern formái, ahol az információkat audiovizuális dokumentumok révén közöljük. Használatukhoz különféle berendezések (rádió, TV, magnó, video, lemezjátszó, leolvasó, írásvetítő, LCD, Video projector) szükségesek.

authority fájl: A bibliográfiai rekord visszakeresésére szolgáló besorolási adatok listája.

authority mező: A bibliográfiai rekord visszakeresésére szolgáló besorolási adat.

autobiográfia: Önéletrajz (irodalmi műfaj)

beolvadás: Két vagy több időszaki kiadvány egyesülése oly módon, hogy ezek valamelyike változatlanul a korábbi címen jelenik meg, a vele egyesült másik, illetve többi időszaki kiadvány pedig megszűnik.

bérmunka: Külföldi megrendelő részére előállított sajtótermék.

besorolási adat: A tétel valamely részében leírt adat, amelynek segítségével a tétel besorolható a katalógusba, illetve onnan visszakereshető. A besorolási adat megegyezik egy-egy formai visszakeresési szemponttal. A bibliográfiai tétel besorolási adata mindig egységesített, az utalótétel besorolási adata nem egységesített. 

besorolási adat részei: Rendszó, egyéb elem, kiegészítő elem.

betűrendes elhelyezés: Szerzők, ill. címek szerinti raktározás. Az ilyen raktározást teszi mechanikussá a Cutter szám.

betűrendes katalógus: Olyan katalógus, amely a könyvtár állományát a besorolási adatok (szerző, cím, intézmény stb.) betűrendjében tükrözi. A besorolás ennek alapján választ tud adni a következő kérdésekre: mi van meg a könyvtárban, megvan-e egy adott mű, egy műnek milyen kiadásai vannak meg, egy szerzőnek milyen művei vannak meg, a keresett mű hol található meg a raktárban.

betűrendi jel: A könyvek két elemből álló jelzetet kapnak, egy betűt, amely azonos a szerző vagy tárgyi rendszó első betűjével, és egy 2 vagy 3 jegyű számot, amely minden betűn belül újra kezdődik és a szerzők nevének ábécé sorrendjében nő. Ezeket a jeleket a Cutter táblázatok mutatják.

betűszó, mozaikszó vagy poligram (görög): Intézmények, vállalatok, hivatalok nevének kezdőbetűiből vagy csonkított szavaiból alkotott szó, egy hosszabb elnevezés rövidítésére (pl. OSZK)

bibliofil vagy amatőr kiadás: Különleges művészi kiállítású könyv, amely elsősorban - bibliofilek részére készült, különleges papíron, szép kötésben - sok illusztrációval, általában kis példányszámban

bibliofil vagy könyvbarát: Az az ember, aki a könyvek külső, belső értékét egyaránt ismeri, becsüli, s ezeket meghatározott szempontok szerint gyűjti, ilyen szempontok: első kiadások, 1711 előtti magyar könyvek, egy-egy író munkái stb.

bibliográfia (görög) vagy könyvészet: A könyvtári elméletnek és gyakorlatnak az az ága, amely az irodalmi termés nyilvántartásával, tartalmi feltárásával, és módszertanával foglalkozik. Az írásművekről készült jegyzékeket is bibliográfiának nevezzük. A bibliográfiák az állománygyarapítás, a feldolgozás és a tájékoztatás legfontosabb segédeszközei. Fajtái: retrospektív (összefoglaló) és kurrens (folyamatos); teljes és válogató; egyetemes és nemzeti; általános és szak; önálló és rejtett; Dokumentumfajták szerint lehet (könyvek, folyóiratok, zeneművek stb.) szerint tagozódó bibliográfia. Különleges fajtája az ajánló és az annotált bibliográfia.

Bibliográfia nyelve: Az a természetes emberi nyelv, amelyen a felhasználó számára a bibliográfia tájékoztató adatait közlik. Célja a bibliográfiában való tájékozódás elősegítése. (L még: Adat nyelve ; Katalógus nyelve)

bibliográfiai adatok: A dokumentumok mindazon jellemző adatai, amelyeknek - a bibliográfiai leírásban való szerepeltetése révén azonosítani lehet a dokumentumokat.

bibliográfiai egység: Az a dokumentum, amelyről a leírás készült, vagyis a leírás tárgya. Lehet fizikailag egyetlen darabból, fizikailag több darabból álló dokumentum és lehet valamely dokumentum fizikailag nem önálló része.

bibliográfiai hivatkozás: Egy könyv, tanulmány vagy cikk megírásánál felhasznált források közlése. Folyamatos szövegben általában csak rövidített alakban jelenik meg, a bővebb adatokat lábjegyzetben, függelékben vagy a fejezetek végén adják meg. A szöveg és a jegyzetek közti kapcsolatokat különféle jelekkel (számok, csillagok stb.) biztosítják.

bibliográfiai kapcsolat: Két vagy több kiadvány egyenértékű vagy alárendeltségi kapcsolata. Ezt kifejezheti például az előzmény vagy a folytatás címe.

bibliográfiai katalógus: A könyvtár állományában meglévő bibliográfiákat sorolja fel, ide értve a rejtett bibliográfiákat is. A felsorolás legcélszerűbben szakrendben történik.

bibliográfiai leírás: A bibliográfiai leírás a dokumentumokról a megfelelő ISBD (az ezt adaptáló nemzeti szabvány) előírásai szerint készített leírás, amely a dokumentumok azonosításához és nyilvántartásba vételéhez szükséges adatokat egységes szerkezetben, formában és sorrendben, általában a dokumentum közlésmódját tükrözve tartalmazza

bibliográfiai szint: A leírásnak a bibliográfiai egység megválasztásától (a leírás tárgyától) függő jellemzője. A leírás bibliográfiai szintje lehet monografikus, összefoglaló vagy analitikus.

bibliográfiai tétel: Katalógus vagy bibliográfia számára készülő, a dokumentum formai és tartalmi adatait szabvány által előírt sorrendben és formában tartalmazó, besorolási adatokkal kiegészített tétel. (Lásd még: Utalótétel; Rekord)

bibliográfiák bibliográfiája vagy másodfokú bibliográfia: A megjelent könyvészeteket, bibliográfiákat sorolja fel, közölheti a jelentősebb nem publikált bibliográfiák és dokumentációs kiadványok adatait is. (referáló lapok, témadokumentációk stb.) 

bibliológia (görög): Könyvismeret, a könyvre vonatkozó ismeretek és tudományok elnevezése (Maurice Line meghatározása)

bibliotéka (görög): A könyvtár görög eredetű latin elnevezése.

biobiliográfia (görög) : Életrajzi bibliográfia, személyi bibliográfia.

biográfia (görög): Életrajz

borító: A címoldal-helyettesítők egyike, az elülső borítófedél homlokoldala.

borítócím: Olyan címváltozat, amely a borítón található.

borítófedél: Az időszaki kiadvány, illetve a fűzött könyv részegységét védő lapok összessége. A kiadvány élén álló elülső borítófedélből, a kiadványt lezáró hátsó borítófedélből, illetve esetenként a gerincből áll (borítófedél egyéb oldalai). A borítófedél bármely oldala tartalmazhat bibliográfiai információkat és egyéb közléseket. A borítófedél homlokoldala könyv esetén  az egyéb előzékek, míg  időszaki kiadvány esetén a címoldal-helyettesítők fogalomkörébe tartozik.

braille-írás: Vakok számára készített, a papír felszínéből kiemelkedő, 7 pontból variálható különleges írás, amelyet tapintással olvasnak.

breviárium (latin=mű): Egy-egy író eszmevilágával megismertető mű, amely jellemző idézeteket, kisebb szemelvényeket, tanulmányokat tartalmaz, esetleg az író rövid életrajzát 

brosúra: Általában 48 lapnál vékonyabb terjedelmű füzet.

bulletin: Időszaki jellegű, nem feltétlenül rendszeres megjelenésű, intézmények által kiadott könyv .

cédulakatalógus: Könyvtárakban ma már kevésbé használt katalógus forma. Feltüntetik a könyvek Lényeges adatait: szerzőjét, címét, megjelenésének helyét és évét, kiadóját, terjedelmét, a raktári jelzetét a könyv tartalmát kifejező szakrendi jeleket és tárgyszavakat.

cenzúra: Ellenőrző tevékenység a kiadásra vagy terjesztésre kerülő művek fölött. A katolikus egyház alkalmazta először a protestantizmus elleni harcban.

Champollion, Jean Jacques (1790-1832): Francia nyelvész. az óegyiptomi hieroglif írás megteremtője (1822). A megoldáshoz az ún. rosette-i kő felirata vezette.

cím: Könyv vagy folyóirat megjelölésére szolgáló felirat. A könyvön több helyen is szerepelhet, a bibliográfiai leírásban a belső címoldalon levőt vesszük irányadónak. A többi címet járulékos címnek mondjuk, ilyenek a borítékon levő külső cím, gerincre nyomott gerinccím, a mű első lapján látható előzékcím.

címfej: Az időszaki kiadvány címlapja. Tartalmazza a lap címét, jellegét, megjelenési idejét, évfolyamát, számának megnevezését.

címlap: A könyveknek (általában) az első lapja, amely a könyv legfontosabb adatait tartalmazza. Az első oldal neve címoldal, a hátoldal neve verzó.

címlapverzó: A címlap hátoldala. A címlapverzó rendszerint az eredeti címet, a közreműködői adatokat, a copyright szövegét, az ISBN-t, ISSN-t és esetleg a kolofont tartalmazza.

címoldal: A címlap homlokoldala, amely tartalmazza a főcímet, a szerzőségi adatokat, a párhuzamos címet és rendszerit a teljes vagy részleges megjelenési adatokat. Az ezeket az adatokat más-más nyelven megismétlő oldalak mindegyikét címoldalnak kell tekinteni.

címoldal-helyettesítő: Az időszaki kiadvány címoldalt helyettesítő oldala vagy oldalának része: borító, lapfej, szerkesztőségi közlést tartalmazó oldal, a kolofon és a borítófedél egyéb oldalai.

címszó: Lexikonokban, szótárakban a szócikk első szava. Tipográfiailag (más betűtípus vagy kiemelt szedés) kiemelt szó.

címváltozás: A főcím tartós és jelentős megváltozása.

címváltozat: A főcímnek, a párhuzamos címnek, az alcímnek vagy a párhuzamos alcímnek az időszaki kiadvány címoldalán, címoldal-helyettesítőin, előcímlapján, gerincén, élőfején vagy lapalji címszalagján közölt változata, vagy a könyv címoldalán közölt címeknek (főcímnek, párhuzamos címnek, alcímnek, kötetcímnek) az egyéb előzékeken olvasható változata.

CIP (Cataloging in Publication): A címlapverzón a megjelenés előtt közölt bibliográfiai tétel. 

copyright (angol): A szerzői jog védelmének a nemzetközi gyakorlatban elterjedt, angol eredetű elnevezése. A szerzői jog védelme lehet csak egy adott országon belüli, a vonatkozó nemzetközi egyezményhez csatlakozott országok esetében, pedig kölcsönösségen alapuló. A jogvédelmet a Copyright szó (röv. Cop.) vagy pedig a körbe írt C-szimbólum, a jogosult neve és a jogosultság kezdőéve (rendszerint az első kiadás éve) jelöli.

corpus juris (latin): A jog teste: törvénykönyv, törvénytár. Nevezetes gyűjteménye:

corrigenda (korrigenda, latin): Helyesbítések; ilyen cím alatt sorolják fel a kötet végén vagy a hozzá mellékelt lapon az észrevett jelentősebb sajtóhibákat.

corvinák: Hunyadi Mátyás híres könyvtárából, a Bibliotheca Corvinianából származó kódexek

Corvina (Bibliotheca Corviniana): Mátyás király könyvtára. Állománya 2500 kötet lehetett. Ennél nagyobb gyűjteményt abban a korban csak a Vatikán könyvtára őrzött.

cutter szám vagy betűrendi jel: Cutter, Charles Ami  (1485-1547) amerikai könyvtáros által kidolgozott rendszer a könyvek betűrendes raktározására. Megalkotta  betűrendbe sorolást megkönnyítő -egy betűből és két számjegyből álló betűrendi jelet a Cutter számot. A könyvek két elemből álló jelzetet kapnak, egy betűt, amely azonos a szerző vagy tárgyi rendszó első betűjével, és egy 2 vagy 3 jegyű számot, amely minden betűn belül újra kezdődik és a szerzők nevének ábécé sorrendjében nő. Ezeket a jeleket a Cutter táblázatok mutatják. Ezt a rendszert használják az iskolai és közművelődési hálózatban a szépirodalmi művek raktározásánál, szakirodalmi művek esetében a szakjelzettel egészül ki.

családnév: Az egy családba tartozókat jelölő közös tulajdonnév.

damnatur (latin): Elítéltetik, az egyház cenzúra tilalma valamely könyv kinyomtatására és terjesztésére.

dedikáció (latin): Ajánlás, a szerző tiszteletének, köszönetének kifejezése a kötet elején valaki vagy valakik iránt.

dekameron (görög): Tíznapi időtartam, az elnevezést Boccaccio tette világhírűvé keretes elbeszéléskötetével, amelyben a szereplők tíz nap alatt száz történetet mondanak el egymásnak. Ma egyéb elbeszélés-gyűjteményeket is dekameron-nak nevezünk.

deskriptor : Bibliográfiai osztályozásra használt kifejezés, egy besorolási állomány eleme. Szigorúbb értelemben a ~ csak egy tezauruszból vett szakkifejezés lehet, amelynek fogalmi környezete is adott (alá- és fölérendelt valamint kapcsolódó fogalmak, szinonimák)

Dewey Tizedes Osztályozás: A tizedes osztályozás eredeti formája, amelyet Melvil Dewey amerikai könyvtáros 1876-ban tett közzé, és amelyet Amerikában és az angol könyvtárak egy részében, azóta is használnak. Rövidítése DC, magyarul TO. Újítása az osztályok kialakításánál a tízes számrendszer alkalmazása. Rendszere bizonyos változtatásokkal az egész világon elterjedt, ezt a változatot hívjuk - Egyetemes Tizedes Osztályozásnak.

dezideráta (latin): Kívánságjegyzék, kartoték-nyilvántartás a könyvtár által beszerezni kívánt vagy az olvasók részéről javasolt dokumentumokról. Ide tartoznak azok a művek, amelyek megrendelését még nem döntötték el, amelyek pillanatnyilag nem kaphatók vagy pedig nincs hitelkeret a megrendelésükre. 

diafilm: Nem hagyományos könyvtári dokumentum. Rendszerint 16 vagy 35 mm széles filmre rögzített álló képsor, amelyet képről képre haladva vetítenek.

dokumentáció: Mindenfajta dokumentum gyűjtése, rendezése és használatra való feltárása az emberi tevékenység minden területéről. Szűkebb értelemben a dokumentáció a szakirodalomra irányul.

dokumentációs nyelv: Információkereső nyelv

dokumentum: Az ismerethordozók általános, összefoglaló neve. A klasszikus ismerethordozókon kívül (könyv, folyóirat stb.) beletartoznak az audiovizuális és elektronikus hordozók egyaránt.

duppozitív: Az a reproduktív anyag, amely a további pozitív kópiák gyártásához szükséges, és az eredeti negatív védelmére szolgál.

egyéb címadat: A könyv jellegére, műfajára, kiadásának indítékaira vonatkozó, valamely előzéken közölt szó, mondat vagy kifejezés.

egyéni név: A történelmi névhasználatban az egyént azonosító, a modern európai névhasználatban pedig az egyént az azonos családnevűek között megkülönböztető tulajdonnév. Az egyéni név a modern európai névhasználatban – ellentétben a magyar névhasználattal – megelőzi a családnevet.

Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO): Nemzetközi könyvtári osztályozórendszer, amely az ismeretterjesztő és szakdokumentumokat a tartalmuk szerint csoportosítja, és osztályokba rendezi. A hazai könyvtárak nagy része a nemzetközileg elfogadott Egyetemes Tizedes Osztályozás szakjelzeteit alkalmazza. Az ETO számjegyekkel fejezi ki az emberi tudás fogalmait. Nyelvektől és írásmódtól független, ezért az egész világon alkalmazzák Korszerűsítéséről nemzetközi szervezet gondoskodik. Előnye, hogy a felépítése hierarchikus. Szemléletes a fogalmak közötti összefüggés. Kereséskor alá és fölérendelt kifejezéseket is lehet keresni.

 Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiuma (EKK): tudományos, nevelési és oktatási, kulturális tevékenységet és a kulturális örökség megóvását végző közhasznú szervezet. Az EKK az egyetemi könyvtárak és hálózatuk szakmai képviseleti és érdekegyeztető szervezete.(Alapszabály) Az EKK különös figyelemmel kíséri az egyetemi könyvtárakat érintő törvény- és jogszabályalkotást, az egyetemek statútumait; az előkészítő periódusban kialakítja álláspontját, a már hatályos jogszabályokkal kapcsolatban megteszi észrevételeit.

egylépcsős leírás: Olyan szerkezetű bibliográfiai leírás, amelyben a többkötetes könyv egy vagy több kötetének saját kötetadatait és a könyv egészére vonatkozó adatokat az egyes adatcsoportok együttesen tartalmazzák. 

 

 

 

egységesített besorolási adat: Az adat a bibliográfiai tétel leírás részében közölt adatok egységesítési műveletének elvégzése után jön létre. Célja, hogy a személyek, testületek művei, a földrajzi nevek és címek – függetlenül a bibliográfiai leírásban közölt variánsoktól  egy kiválasztott név alatt egy helyen legyenek összegyűjthetők. Ezzel válik lehetővé, hogy a katalógus vagy bibliográfiai tájékoztasson egy bizonyos személy vagy testület könyvtárban meglevő műveiről, egy bizonyos mű kiadásairól, illetve valamely személlyel, testülettel, földrajzi hellyel vagy művel kapcsolatos kiadványokról. 

egységesített cím: A különböző kiadásain eltérő, vagy eltérő alakú címeken megnevezett mű azonosítására besorolási adatként kiválasztott cím. Az egységesített cím lehet eredeti cím, átültetett cím  vagy megállapodásos cím.

egységesített földrajzi név: A földrajzi hely azonosítására a hivatalos térképészeti gyakorlatban elfogadott névnek besorolási adatként kiválasztott magyar nyelvű, részben magyar nyelvű vagy eredeti hivatalos nyelvű alakja.

egységesített személynév: Az a besorolási adatként kiválasztott név, amelyen a személy működését kifejtette, illetve amelyen a nemzeti hovatartozásának megfelelő bibliográfiai gyakorlat a személyt számon tartja.

egységesített testületi név: Az a besorolási adatként kiválasztott név, amelyen a testület  működését kifejti, (amelyen saját kiadványain magát megnevezi), illetve amely néven a testület székhelyének megfelelő bibliográfiai gyakorlat számon tartja.

egységesítő utaló: Olyan önálló utalótétel, amely a személynév, testületi név, cím, földrajzi név nem egységesített alakjától (például a névvariánsoktól) vezet el az egységesített alakhoz. A nem egységesített alakot az egységesített alakkal a lásd szócska kapcsolja össze. A tétel nem tartalmaz bibliográfiai adatokat.

egyszerűsített leírás: A leírás rövidített változata, amelyben meghatározott adatelemek elhagyhatók, az azonos típusú adatelemek, illetve adatok felsorolása fokozottan korlátozható, és az adatelemek közlésmódja egyszerűsíthető.

ékírás: Az ókori Mezopotámiában kifejlődött írásmód. A sumérok találták fel az i.e. 4. évezredben. Az írásjeleket háromszögűre hegyezett náddal vagy fapálcákkal agyagtáblába rótták. A megőrzésre szánt darabokat kiégették, a hosszabb szövegeket tartalmazó táblákat összefűzték. Így maradt ránk a Gilgames eposz szövege is.

elemző vagy analitikus leírás: Bibliográfiai leírás, valamely dokumentum fizikailag el nem különülő részéről (fejezet, cikk, tanulmány stb.) készített önálló bibliográfiai leírás. Közli ennek szerzőjét, címét, utána pedig annak a dokumentumnak az adatait, amelynek része.

elemző vagy analitikus bibliográfia: Könyvészet, amely külön-külön írja le az antológiák, emlékkönyvek gyűjteményes művek (pl. kongresszusok előadásait összefoglaló kiadványok) egyes részeit, a folyóiratok fontosabb tanulmányait.

életrajzi bibliográfia: Egy-egy személynek, írónak, művésznek stb. munkáit és a rá vonatkozó irodalmat sorolja fel.

előbbi cím: A címváltozást megelőző főcím olyan címváltozás esetén, amikor az új főcímen megjelenő időszaki kiadványban az előző főcímen megjelent időszaki kiadvány számozási adatai folytatódnak. L. még: előzmény címe; folytatás címe; utóbbi cím.

előcím: Olyan alcím vagy párhuzamos alcím, amely a kiadványban megelőzi a főcímet.

előcímlap: A címlapot megelőző, bibliográfiai információkat közlő lap.

élőfej: Könyvek, folyóiratok lapjain az első sor feletti, oldalanként, fejezetenként változó cím, amely utal az oldal vagy fejezet tartalmára, s így megkönnyíti a mű használatát. A szótárakban és lexikonokban az oldal első és utolsó szava szerepel élőfejként.

előzmény címe: A címváltozást megelőző főcím olyan címváltozás esetén, amikor az új főcímen megjelenő időszaki kiadványban az előző főcímen megjelent időszaki kiadvány számozási adatai nem folytatódnak. L. még: előbbi cím; folytatás címe; utóbbi cím.

EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület): Erdélyi magyar polgárok és nemesek hozták létre1885-ben Kolozsváron.

enciklopédia: Tematikus elrendezésű kézikönyv. Az információt a lexikonnál nagyobb, összefüggő csoportokban tárgyalja. Alkalmas arra, hogy az egyes tudományágak és eredmények összefüggéseire mutasson rá.

epilógus (görög-latin): Befejezés, utószó, kiegészítő

episztola (görög-latin): Levél; költői levél, levélformában írt költemény. Legismertebb művelői: Horatius, Petőfi, Arany stb.

episztolárium: Levélgyűjtemény, amely lehet kéziratos és nyomtatott anyag

eredeti cím: A kiadvány eredeti nyelvű első kiadásának a címe.

 évkönyv: Általában évente, vagy annál ritkábban megjelenő időszaki kiadvány, amelynek rendeltetése egy szakterület vagy testület tudományos eredményeinek, illetve munkásságának rendszeres, áttekinő ismertetése, az ezekre vonatkozó adminisztratív, statisztikai és egyéb – főként összefoglaló – adatok közlése. Az évkönyvek másik, kalendárium jellegű csoportja és a folyóiratok évkönyvei szórakoztató, ismeretterjesztő céllal jelennek meg.

ex libris (latin): A legkülönfélébb eljárással készült kisgrafika, amelyet a könyv tulajdonosának jelzésére a kötés vagy borítólap belső oldalára ragasztanak. Tartalmazza a tulajdonos nevét, esetleg címerét, jelmondatát, valamiféle jelképét A XV. sz. óta ismert, napjainkban rendkívül elterjedt műfaj. Gyűjtésükkel sokan foglalkoznak, a mai ex librisen nagy része a bibliofilek számára készül

explicit (latin): Kódexek, ősnyomtatványok zárószava vagy záró részének, a kolofonnak a kezdete.

facieta (latin): Szatirikus tartalmú tréfás történet és az ilyen elbeszéléseket tartalmazó gyűjtemény.

fakszimile (latin): Hasonmás, egy képnek, okmánynak, metszetnek, dokumentumnak az eredetihez teljesen hű sokszorosított mása.

fattyúsor: A szöveg tördelésén egy új oldal első sorába kerülő kimenetsor. Ez csúnyának hat, nyomdászatilag megengedhetetlen. Ezért ezt a sort az előző oldal végére tördelik át, de hogy ott helyet kaphasson, annak szövegét egy sorral rövidíteni kell.

fejezet: Terjedelmesebb művek belső tagozódása, amelyet a fejezetcímek tesznek még észvehetőbbé.

fejléc: Fejezetkezdő oldalak felső szegélyén húzódó, a szedéssel egyenlő szélességű díszítmény

felelős kiadó: Az a kiadványon megnevezett személy, aki a kiadásért a sajtójogi felelősséget vállalja.

felelős szerkesztő: Könyveknél: a kiadóvállalat alkalmazottja. Hozzá kerülnek a lektor, az ellenőrző szerkesztő véleményei, s ezek alapján ő beszéli meg a szerzővel az esetleges változtatásokat. Elsősorban ő a felelős a nyomdába adott kézirat esztétikai értékéért, tudományos megbízhatóságáért. A sajtóhibák kijavítása után ő adja meg az engedélyt a kinyomtatásra.

felezési idő: A szakirodalom avulásának mérésre szolgáló időegység. Általában években mérhető időtartam, amely alatt valamely dokumentum hivatkozásai alapján megállapított használata a felére csökken. Valamely tudományág dokumentumait vizsgálva kiszámítható az illető diszciplína felezési ideje, amely természetesen annál kisebb érték, minél gyorsabban avuló tudományágról van szó.

felsőoktatási könyvtár: régi intézmény, gyökerei visszanyúlnak egészen Arisztotelész koráig. Feladata az adott oktatási intézmény oktató-nevelő és tudományos tevékenységének kiszolgálása. Az egyik legjelentősebb könyvtárhasználói réteget szolgálják, az egyetemi és főiskolai hallgatókat és oktatókat. A könyvtár szoros kapcsolatban van anyaintézményével, tükrözi annak küldetését, céljait, filozófiáját, kultúráját. Funkciói: az oktatómunka támogatása, a kutatómunka támogatása, szakkönyvtári feladatok, feladatok a könyvtári rendszerben és egyéb felsőoktatási feladatok. Az idő során több fajtája is kialakult.

filmográfia: Tudományos gyűjtés a film alkotóinak (rendező, operatőr, színész stb.) munkáiból, az egyes országok filmterméséből, a filmes műfajokkal és irányzatokkal (filmes stílusirányzat) kapcsolatos adatokból. A filmográfia rendszerezi az életműveket, az egyes iskolák, irányzatok fejlődésének minden fontos állomását. A filmmel foglalkozó szakemberek, de akár a kívülálló érdeklődők számára is támpontot jelent az egyes alkotások értelmezéséhez, különböző életrajzi, társadalmi, történeti stb. összefüggések feltárásához.

folyóirat: Általában szabályos időközökben, két hétnél nem gyakrabban, de legalább évente kétszer megjelenő időszaki kiadvány. Jellemzője, hogy egyes számai (részegységei) több szerzőtől származó cikkeket és egyéb közleményeket tartalmaznak, rendszerint éves összefoglaló címlapjuk és tartalomjegyzékük van. Emellett van ettől eltérő jellegű folyóirat is, amelynek minden részegysége részcímes.

folyóiratkatalógus: Egy-egy könyvtár folyóirat-állományát feltáró betűrendes-, szak-, földrajzi stb. katalógus.

folytatás címe: A címváltozást követő főcím olyan címváltozás esetén, amikor az új főcímen megjelenő időszaki kiadványban az előző főcímen megjelent időszaki kiadvány számozási adatai nem folytatódnak. L. még: előbbi cím; előzmény címe; utóbbi cím.

formai visszakeresési szempont: Személynév, testületi név, földrajzi név, cím, amelyek alapján a tétel a katalógusban elhelyezhető, illetve onnan visszakereshető. 

formátum: A bibliográfiai adatközlés formája. A formátum lehet adatbeviteli, feldolgozási, megjelenítési és csereformátum.

forrás: Minden olyan írott vagy nyomtatott dokumentum, valamint szóbeli közlés, amely hozzásegít valamely probléma vizsgálatához vagy megoldásához. Forráskeresés a források összegyűjtése. A könyvtári gyakorlatban azok a bibliográfiák, kereskedelmi jegyzékek, kritikák, recenziók, amelyek révén valamely könyvtár bibliográfiai értesüléseket szerez tájékoztató munkájához, deziderátáihoz.

forrásdokumentum: Időszaki kiadvány, amelynek valamely részegységében a részdokumentum megjelent.

főcím: A címoldalon közölt olyan szó, mondat, jel vagy kifejezés, amely a könyv tartalmára vonatkozik. 

főlap: Olyan időszaki kiadvány, amelyet egy vagy több, vele párhuzamosan megjelenő, tartalmában alárendelt időszaki kiadvány egészít ki. A kiadványok valamelyike utal összefüggésükre.

földrajzi katalógus: A könyvtár anyagát földrajzi csoportosításban tárja fel.

földrajzi közös alosztás: Az ETO eszköze az azonos szakba tartozó, de más-más földrajzi-topográfiai művek földrajzi-topográfiai hovatartozásának megkülönböztetésére.

fősorozat: Olyan sorozat, amelynek keretében egy vagy több alsorozat jelenik meg.

főtétel: Olyan bibliográfiai tétel, amelynek leírás része teljes leírással készült, tartalmazza az összes lehetséges besorolási adatot és kijelölték rajta a főtétel saját rendszavát.

fragmentum (latin): Megcsonkított, az utókorra csonkán maradt vagy az írótól be nem fejezett mű (töredék) Szimbolikus címe az eszmetöredékeket, gondolatokat, vegyes tárgyú rövid műveket tartalmazó könyvnek Kódextöredék, többnyire többes számban emlegetik (fragmenta). Régi könyvek kötéstábláiból áztatják ki őket.

fülszöveg: A könyv védőborítójának két behajtott oldalára nyomtatott szöveg, amely ismertetést tartalmaz a könyvről, a szerzőről.

gerinc: A kötéstáblának vagy borítófedélnek a kiadvány testét összefogó része. A gerincen szerepelhet a kiadvány címe (gerinccím, másképp hátcím) és egyéb bibliográfiai információk.

gerinccím: A gerincen található cím

gesta (latin): középkori történelmi műfaj, amely az eseményeket összefüggően, logikai sorrendben igyekszik elbeszélni. A Magyar Képes Krónika és társai (Anonymus, Kézai stb.) nevük kel ellentétben nem krónikák, hanem gesták.

glossza (görög): A nehezen érthető idegen kifejezésekhez fűzött magyarázó jegyzet Tudományos és nyelvészeti szempontból a régi kéziratok, kódexek, ősnyomtatványok lapjai szélén vagy sorai közt található glosszák közül sok nagyon értékes, mert régen kiveszett szót, fogalmat őrzött meg A hírlapokban megjelenő, vezércikkhez hasonló rövid cikk

glosszárium (görög): Ritka, elavult kifejezések magyarázatát tartalmazó szójegyzék. Könyvek, terjedelmesebb tanulmányok végén a művek legfontosabb kulcsfogalmait értelmező jegyzék

graduale (latin): Középkori liturgikus könyv, amely a misén énekelt karénekeket tartalmazza a gregorián dallamok kottáival együtt

grammatika(görög): Nyelvtan nemcsak a természetes nyelveknek, hanem az információkereső nyelveknek is van grammatikájuk. Az utóbbiaké teljesen egzakt

Gutenberg: Német nyomdász, a mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás feltalálója. Fő munkája a kéthasábos, 42 soros Biblia. Találmányának pontos idejét nem ismerjük.

gyűjtőkör: Az a szűkebb-tágabb szakterület, amelynek irodalmát a könyvtár rendszeresen beszerzi. Megkülönböztetünk fő- és mellékgyűjtőkört

gyűjtőköri szabályzat: A gyűjtőkör determinánsa az adott könyvtár funkciója, a könyvtári rendszerben elfoglalt helye, és a szociális környezet, melyben a könyvtár működik. Ezek figyelembevételével a könyvtárak írásban rögzítik az állományalakítás csak rájuk jellemző szempontjait, kereteit. A gyűjtőköri szabályzat a könyvtár működésének egyik alapdokumentuma, funkciójának legfőbb tükrözője. Általában a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) részeként, vagy annak mellékleteként jelenik meg. A könyvtári stratégiai terv egyik legfontosabb eleme, hiszen az intézmény működését hosszútávon meghatározó irat, mely a könyvtár környezetének megatrendjeit is szem előtt tartja.

Habent sua fata libelli (latin): A könyveknek is megvan a maguk sorsa”. Terentianus Maurus III. századi latin író sokat idézett szállóigéje

hasonlítás: Annak a megállapítása a katalógusban, hogy a megrendelendő mű megvan-e az állományban vagy már a korábban megrendelt, de még be nem érkezett - a dezideráták között. Elnevezésére régebben a kolláció kifejezést is használták.

hasonmás kiadás: Egy korábban megjelent könyv egészének vagy fő részének képileg hű mása.

hátoldal: A lap baloldali felülete. Lásd még: homlokoldal.

helyi vonatkozású sajtótermék: Helyi vonatkozású sajtóterméknek minősül a helyi kiadvány (az adott településen, a megjelenési helyen kiadott dokumentum), a helyi tartalmú dokumentum (földrajzi vagy közigazgatási helyi személyekre vonatkozó információt hordozó dokumentum), helyi szerzők (az adott településen élő, dokumentumot alkotó, létrehozó személy) munkája, valamint a helyi nyomtatványok (a nem helyi tartalmú és nem helyi kiadványnak minősülő helyi nyomdatermék).

helyismereti bibliográfia: Valamely közigazgatási egységre (pl. megye, város) vagy más földrajzi területre (pl. hegység, sziget) vonatkozó irodalom bibliográfiája.

helyrajzi katalógus: A könyvtár állományának raktári jelzetek szerinti nyilvántartása. Tételei megegyezhetnek a dokumentum főtételeivel, vagy lehetnek annak egyszerűsített változatai Formáját tekintve, lehet kötet- vagy cédulakatalógus, vagy pedig számítógépes nyilvántartás

helyrajzi szám:: A szakrendi jelzet és a betűrendi jelzet együttes alkalmazása a dokumentumok szabadpolcos rendszerben való elhelyezésénél, hogy azok könnyen előkereshetők és visszaoszthatók legyenek.

helységnévtár: Egy ország vagy nagyobb földrajzi egy helységeit sorolja fel a legfontosabb adatok feltüntetésével (lakosság száma, jelentősebb hivatalok, üzemek, vasútállomás stb.)

heraldika (görög): Történelmi segédtudomány A címerek leírásával, szerkezetével és a rájuk vonatkozó szabályokkal foglalkozik.

heurisztikus módszer (görög): Problémamegoldás (pl. irodalom terén) felfedező módszere, amelyben minden tovább lépést a végső eredmény felé való haladás közben születő eredmények értékelése sugall. Ellentéte - az algoritmus útján történő problémamegoldás.

hírlap: Rendszerint naponta, de legalább hetenként egyszer megjelenő időszaki kiadvány (más szóval: napilap, hetilap).

hivatalos testületi név: A testület által saját megjelölésére használt, tulajdonnévnek minősülő szó, szókapcsolat vagy kifejezés, a testület által használt teljes alakjában.

hivatkozás: A felhasznált források közlése.; Ennek megkövetelése a tudományos kutatás, eredményközlés egyik sarkalatos alaptörvénye Történhet szó szerint vagy kivonatosan, de a forrást mindig pontosan, világosan meg kell jelölni

hominima (görög): Azonos alakú, de különböző értelmű szavak Az információkereső nyelvekből ki kell szűrni őket

homlokoldal: A lap jobboldali felülete. 

hungarikum: A szó jelentése magyar mű vagy magyar termék. A könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény meghatározása szerint: Hungarikum: a Magyarország mindenkori területén megjelent minden, továbbá a külföldön magyar nyelven, magyar szerzőtől, illetőleg magyar vonatkozású tartalommal keletkezett valamennyi dokumentum, függetlenül attól, hogy nyilvánosságra hozták-e vagy sem.”

HUNRA (Hungarian Reading Association: Magyar Olvasástársaság): Nemzetközi Olvasástársaság tagszervezete; szakmai egyesület, az olvasással foglalkozó szakemberek fóruma. Tagjai könyvtárosok, tanárok, olvasáskutatók, pszichológusok, orvosok, szülők, írók, szerkesztők, nyelvészek, gyógypedagógusok, szociológusok.

időszaki kiadvány: Olyan előre meg nem határozott időtartamra tervezett kiadvány, amely egymást követő részegységekből (számokból, füzetekből, kötetekből, évfolyamokból stb.) áll. Ezeket rendszerint számozásuk, keltezésük, kronologikus vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg egymástól. Az időszaki kiadványok legfontosabb fajtái: hírlap, folyóirat, évkönyv, sorozat, időszakosan megjelenő jelentések, beszámolók, közlemények, tanulmánygyűjtemények és hasonlók, időszakosan megjelenő adat- és címtárak, időszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok hivatalos kiadványai.

időszakosság: Az időszaki kiadvány részegységeinek megjelenési gyakorisága.

IFLA (International Federation of Librarian Associations and Institutions - Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége) :A világ könyvtáros szakmai egyesületeinek legfőbb érdekképviseleti szerve, az egyesületek, a könyvtárak és a felhasználók érdekeinek és igényeinek legfőbb szószólója.

igazgatási név: Az államigazgatás szempontjából egységnek tekintett földrajzi hely – szükség szerint az igazgatási egység típusát is megjelölő – neve.

illusztráció: A kiadványban levő kép, fénykép, ábra vagy egyéb grafikus ábrázolás, ha annak oldalszámozása beletartozik a szövegoldalak számozásába. Illusztrációnak minősíthetők a táblázatok is.

impaktfaktor: A folyóiratok idézetelemzésen alapuló minősítője valamely szakfolyóirat idézettségét jelző mutató. Az impaktfaktor a folyóirat 2 egymást követő évfolyamában közölt cikkeinek – a cikkek számával arányosított – átlagos idézettsége a rákövetkező 3. tárgyévben. Az érték kiszámítása a Thomson Institute for Scientific Information (korábbi nevén: Institute for Scientific Information, ISI) adatbázisai alapján történik.

impresszum (latin): A nyomdatermékek megjelenési adatai: a megjelenés helye, éve, a kiadó vagy a nyomda neve. Ezeket a bibliográfia leírásban közölni kell

index (latin): A könyvek végén található mutató, amely felsorolja a könyvben szereplő neveket (index nominum), tárgyakat (index rerum), földrajzi fogalmakat (index geographicus), évszámokat (index chronologicus). A folyóiratok tartalomjegyzékének idegen neve

Index librorum prohibitorum: (latin, jelentése: tiltott könyvek jegyzéke) azon könyvek listája, amelyeknek olvasásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését.

indexelés: Index-kifejezések dokumentumok vagy tárgyak leírásához való rendelése, azzal a céllal, hogy az illető dokumentumok vagy tárgyak az index-kifejezésekkel jelölt fogalmak szerint visszakereshetők legyenek.

indulás: Az adott időszaki kiadvány első részegységének megjelenése.

információ (latin): Minden adat és ismeret, ami a tájékoztatás, tájékozódás. Közvetlen tapasztalat vagy dokumentumok révén megtudunk. Kutatóknak szükséges kiválasztani a releváns információkat Ezért vált nélkülözhetetlenné a számítógépek használata, a számító-gépes információs, információkereső rendszerek kifejlesztése, alkalmazása Az információk tehát három alapvető helyen találhatók: a dokumentumokban, az emberi emlékezetben, számítógépi memóriában

információhordozó: Az az anyag, amely az írott, mondott, mozgással kifejezett, elektronikus jelekkel rögzített - információk rögzítésére a történelem folyamán szolgált (pl. kő, agyag, pergamen, papírusz stb.), vagy szolgál (papír, film, hanglemez,, hangszalag, floppy, winchester, CD-ROM, DVD stb.)

információs menedzsment: (information management) az információs és információs források hatékony tervezése, szervezése és irányítása.

iniciálé: Latin eredetű szó. Jelentése: nagyobb, díszes kezdőbetű, amelyet a kódexekben gyakran színeztek.

irodalomjegyzék: Tudományos és népszerűsítő könyvek végén felsorolja a forrásként használt könyveket, tanulmányokat, és így útmutatást is ad azok számára, akik többet szeretnének tudni a tárgyról.

irodalomkutatás: A tájékoztatásnak az a válfaja, amikor a könyvtáros kérésre a vonatkozó - szakirodalmat (esetenként szépirodalmat is) hosszabb kereséssel felderíti, értékeli-válogatja, majd jegyzék formájában tájékoztatja róla felhasználót. Ld. még információkeresés

írói név: Olyan felvett név, amelyet az író írói munkásságában valódi neve helyett használ.

ISBD (International Standard Bibliographic Description): A bibliográfiai leírás nemzetközileg egységes szabványa

ISBN (International Standard Book Number: Az ISBN egy 13 jegyű szám (a 2007. január 1. előtt kiadott könyveknél 10 jegyű), a könyvek nyilvántartására szolgáló nemzetközi szabványos számrendszerhez tartozó azonosítószám, az International Standard Book Number rövidítése. Az ISBN első kódcsoportja a könyv származási országára vagy nyelvére utal, a második kódcsoport az ISBN Társasághoz társult könyvkiadók kódszámából adódik, a következő kódcsoport a könyv azonosítására, az utolsó számjegy pedig az ellenőrzésre szolgál. Az ISBN-számokhoz automatikusan hozzárendelhető a hasonlóan szabványos, gépek által leolvasható vonalkód is..

iskolai könyvtár: az oktatási intézményekben működő könyvtár. Általában korlátozottan nyilvános könyvtár, amely azt jelenti, hogy elsősorban a fenntartó intézmény (iskola) diákjai, pedagógusai, dolgozói számára érhetők el a szolgáltatásai. A tanároknak és a diákoknak biztosítja az iskolai munkához szükséges dokumentumokat, ez a színtere az önálló könyvhasználat megtanulásának is. Lehet általános iskolai, középiskolai, diákotthoni (kollégiumi), felsőoktatási könyvtár. Kisebb településeken működő iskolai könyvtár elláthatja a közművelődési és az iskolai könyvtári feladatokat is.

ismeretközlő irodalom: A szépirodalom ellentéte. Ide soroljuk az ismeretterjesztő, a szak- és a tankönyvirodalomat és a segédkönyveket.

ismeretterjesztő irodalom: Az ismeretközlő irodalomnak az a része, amely laikusok számára, általában alap- vagy középfokon mutatja be egy-egy tudományos, közéleti, politikai stb. szakterület problémáit.

ISSN (International Standard Serial Number): az időszaki kiadványok nemzetközi azonosító száma. Az ISSN két számcsoport tagolt nyolcjegyű számból áll, az első hét számjegy egy kurrens szám, az utolsó pedig az ún. ellenőrző szám. Az ISSN egy időszaki kiadványt azonosít mindaddig, amíg a kiadvány kulcscíme tartósan és lényegesen meg nem változik. Magyarországon 1977. január 1-én vezették be a használatát.

Kallimakhosz (Kr.e 310-340): Görög költő és tudós, aki a Ptolemaioszok alexandriai könyvtárának őre volt, és elkészítette a könyvtár katalógusát, összeállította az athéni drámairodalom kronológiáját.

katalógus: Egy adott könyvtár anyagát tárja fel formai és tartalmi ismérvek szerint, a gyűjtemény dokumentumainak rendezett jegyzéke. Lehet leíró (arról tájékoztat, hogy egy adott mű megvan-e a könyvtárban), vagy szakkatalógus (téma szerinti keresést tesz lehetővé) Az információ tárolási módja szerint lehet cédulakatalógus vagy számítógépes katalógus (OPAC).

katalógus nyelve: Az a természetes emberi nyelv, amelyen a felhasználó számára a katalógus tájékoztató adatait közlik. Célja a katalógusban való tájékozódás elősegítése. (L még: Adat nyelve; Bibliográfia nyelve).

KELLÓ (Könyvtárellátó Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft. (röviden Könyvtárellátó Nonprofit Kft):. A társaság kulturális tevékenységet végez: állománygyarapítást segítő szakmai és dokumentum-ellátási szolgáltatásokat nyújt a nyilvános- és szakkönyvtárak részére a könyvtári rendszer hatékonyságának és rentabilitásának javítása érdekében.

képi dokumentum: A dokumentumoknak az a fajtája, amely elsősorban kép vagy rajz formájában hordozza az információt (pl. fotó, képeslap).

keresztkatalógus: A leíró (betűrendes) katalógus fajtája. Olyan katalógus, amely egyesíti a szerzői betűrendes és a cím szerinti katalógust.

keresztnév: Lásd: Egyéni név.

kézikönyv: Az egyes tárgykörök, szakterületek átfogó eligazító könyveinek általános neve ide tartoznak a lexikonok és az enciklopédiák is.

kézikönyvtár: Az adott könyvtár lehetőségeihez képest a legfontosabb, legtöbbször nem kölcsönözhető kézikönyvek kiemelt gyűjteménye.

kéziratos dokumentum: A dokumentumok speciális, nem sokszorosított és terjesztett fajtája. Általában kézzel írott, de a modern korban készülhetett írógéppel vagy számítógéppel.

kiadás: Valamely mű azonos szedéséről, egy időben sokszorosított összes példánya. Az új kiadáson fel kell tűntetni, hogy a mű hányadik kiadása ( az első kiadást nem jelzik). A mű egyes kiadásai között lehet tartalmi eltérés, ezért beszélhetünk javított, bővített v. átdolgozott kiadásokról. Egy mű különböző kiadásai eltérő tulajdonságúak, rendeltetésűek lehetnek, pl. különleges gyűjtői igényeket kielégítő ún. bibliofil kiadás, hasonmás vagy fakszimile kiadás, kritikai kiadás, két- vagy többnyelvű (bilingvis vagy poliglott) kiadás. Viszont nem új kiadás az utánnyomás, amely sztereotípia segítségével az eredeti szedésről változatlan formában készül.

kiadásjelzés: Az időszaki kiadvány új kiadására, jellege szerint megnevezett kiadására vagy kiadásváltozatára vonatkozó közlés. A kiadásjelzés rendszerint tartalmazza a kiadás szót (vagy annak nyelvi megfelelőjét), vagy e kifejezéssel kiegészíthető szöveges közlésből áll.

kiadásváltozat: Az időszaki kiadvány címével azonos című, általában egyidejűleg megjelenő, eltérő kiadás. A kiadásváltozatként megjelenő időszaki kiadványok között tartalmi kapcsolat van.

kiadó: Irodalmi, műszaki vagy művészeti munka többszörözésére, közzétételére, forgalomba hozatalára a szerzőtől vagy annak jogutódjától kizárólagos jogot kapó "személy". Nem csak az minősül kiadónak, aki sajtótevékenységgel hivatásszerűen foglalkoznak, hanem minden jogi és természetes személy, aki sajtótermék megalkotásának és előállításának megszervezését saját jogon végzi.

kiegészítő elem: A besorolási adat kerek zárójelpárban közölt része, amely lehet kronológikus vagy szöveges. Kiegészítő adatot közöl a személynévről, testületi névről, földrajzi névről vagy címről.

kísérő anyag: Olyan dokumentum-, vagy egyéb, nem dokumentum jellegű anyag, amely a kiadvány járulékos része, általában vele együtt használandó, bár rendszerint a kiadványtól fizikailag elkülönül. Azonos értelmű a melléklettel.

kiválás: Az időszaki kiadványnak egy vagy több időszaki kiadványra bomlása oly módon, hogy az időszaki kiadványok valamelyike a korábbi időszaki kiadvány címén, a kivált másik pedig új címen jelenik meg.

kódex: Kézzel írt könyv, amely a 4-14. században keletkezett. Anyaga eleinte pergamen, a 13. századtól papír is. Két fatábla közé erősítették, innen a neve (caudex = fatörzs). Tartalma változatos, de legtöbbször egyházi vonatkozású.

kódnyelv, kódrendszer: Az adatoknak egyezményes módon (szám, betű, stb.) történő rögzítésére szolgáló rendszer (jelkészlet és jelegyüttes) alkalmazási szabályainak az összessége.

kolofon: A könyv előállításával kapcsolatos technikai, jórészt a nyomdai munkákkal kapcsolatos adatokat tartalmazza: a könyv technikai létrehozásában közreműködő személyek (kiadó igazgatója, felelős szerk. stb.), a könyv műszaki adatai (példányszám, terjedelem, mellékletek stb.), a nyomdai adatok (nyomda neve, székhelye, nyomdai munka táskaszáma, kiadás száma, utánnyomás jelölés stb.).

kommüniké: Hivatalos szerv, hivatalos párt közleménye, nyilatkozata, valamely esemény magyarázata.

kompatibilitás: különböző rendszerek közvetlen, előzetes adaptálást nem kívánó összeilleszthetősége.

konfiguráció: Egymással összekapcsolt és önálló működésre programozott, egyetlen rendszert alkotó gépek együttese az informatikai központokban, hálózatokban.

könyv: Olyan kiadvány, amely megjelenési módját tekintve nem időszakos, hanem egy kötetben vagy meghatározott számú kötetben befejezett egész, és amely rendszerint szabad szemmel olvasható szöveg, illetve illusztrációkat tartalmaz. A könyv fogalmi körébe tartoznak a közhasználatú elnevezéssel minikönyvnek, albumnak, füzetnek, jegyzetnek, különlenyomatnak stb. nevezett sajtótermékek is.

könyvhibák: A könyvelőállítása során keletkezett hibák, amelyek csorbítják a könyv szépségét, csökkentik értékét, károsan befolyásolják használhatóságát. A könyv hibái adódhatnak: szerkesztési munkák során, szedés során, tördeléssel kapcsolatosan, nyomás során és a kötés folyamán.

könyvtár: A könyvtár elnevezése a római korból származik. A görög Bibliothecal főnévből ered. Byblos = könyvek Théké = tartó, láda, raktár A könyvtár fogalmának számos változata ismert. Hagyományos: nagyobb mennyiségű könyvek rendszerezett, közhasználatra szánt gyűjteménye. Modernebb: olyan szolgáltató intézmény, ahol a dokumentumokat és a bennük lévő információkat gyűjtik, feltárják, megőrzik és szolgáltatják. INFORMÁCIÓTÁR

könyvtári hálózat: A könyvtárak különböző típusai rendszert alkotnak. Könyvtári hálózatba az azonos fenntartójú vagy hasonló feladatkörű könyvtárak tömörülnek. Hálózatot alkotnak a közművelődési könyvtárak megyénként, illetve a fővárosban; az iskolai könyvtárak megyénként; a felsőoktatási könyvtárak intézményenként; a szakkönyvtárak tudományterületenként. A könyvtári rendszer lényege, hogy bármelyik könyvtárból elérhető az adott hálózat össze szolgáltatása. A hálózat tagjait információs csatornák kötik össze, amelyek lehetővé teszik az igények, információk közvetítését a könyvtárak között.

könyvtári osztályozás: Osztályozásnak nevezzük azokat a manuális vagy gépi eljárásokat, amelyek segítségével különbséget teszünk egy sokaság tagjai között. A különbség megállapítása attól függ, hogy milyen célból állunk neki az egy kalap alá vett dolgok valamilyen elnevezéssel (kategória) való rendszerezett (szisztematikus) társításának. A leggyakoribb cél, hogy leltárba vegyük egy tudomány, szakterület témáját alkotó elemek körét, és valamilyen technikával tükrözzük ezeknek az elemeknek a viszonyát. Ez a technika leginkább az egyszerű lista, vagy máskor strukturált (hierarchikus, esetenként számozással is azonosított) jegyzék, felsorolás lehetőleg azonos helyen és időben – közvetlenül vagy közvetve utalva (összepárosítva) a kategorizálandó elemekkel.

könyvtári raktározás: A különféle könyvtárak felépítése és belső rendje eltér. Meghatározza ezt az állomány mérete és összetétele. Ez alapján beszélünk zárt raktáras és szabadpolcos rendszerről. A lényegi különbség abból adódik, hogy az olvasótermekben, a kölcsönzőben szabadon hozzáférhető-e a könyvtári állomány nagyobbik része, vagy a dokumentumok tetemes része zárt raktárban van, ahova az olvasók nem mehetnek be.

könyvtári tájékoztatás: A könyvtári tájékoztatás dokumentumokra, információhordozókra épülő, azok ismerettartalmát hasznosító tevékenység. A tájékoztatás teremt kapcsolatot az olvasók információszükséglete és a könyvtár információforrásai között.

könyvtárközi kölcsönzés: A szolgáltatás célja a könyvtár gyűjteményében nem található dokumentumok hozzáférhetővé tétele olvasóinknak más könyvtárak állományából. Az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer (ODR) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kialakított és támogatott olyan szolgáltatási rendszer, amely az országos lelőhely-nyilvántartás segítségével a könyvtárakon keresztül biztosítja a könyvtárhasználók számára a könyvtári dokumentumok hozzáférhetőségét.

könyvtártudomány: A könyvtártudomány tárgya az információforrások (a könyvek, dokumentumok, rögzített ismeretek) összegyűjtése, rendszerezése, feldolgozása, tárolása, megőrzése, visszakeresése és használatuk biztosítása. E kérdéskörök legtöbbször könyvtári tevékenységekhez kapcsolódnak, de felmerülhetnek egy-egy bibliográfia megszerkesztése, szakirodalmi adatbázis megtervezése vagy valamely információs rendszer használatának vonatkozásában is.

kötelespéldány: A kötelespéldány szolgáltatás az egy adott országban kiadott dokumentumok egy példányának ingyenes átadását jelenti az állam által megnevezett közintézmény részére. A tudományos célú, ingyenes kötelespéldány szolgáltatás célja a sajtótermékek nemzeti könyvtári gyűjtése és megőrzése, nemzeti bibliográfiai nyilvántartása és statisztikai számbavétele, valamint a könyvtári rendszerben történő hozzáférhetővé tétele. Magyarországon az 1802-ben alapított Országos Széchenyi Könyvtár már 1804-től kezdődően részesül köteles példányban.

kötésváltozatok, kötésfajták: Papírkötés: a kötéstábla és a gerinc papírossal van borítva. Félvászon-kötés: a gerincet esetleg a kötéstábla sarkait vászon borítja, a kötéstábla többi része papírborítású. Egészvászon-kötés: a kötéstábla egész felületét és a gerincet is vászonnal vonják be. Félbőr-kötés: a gerinc, esetleg a sarkok bőrrel borítottak, a kötéstábla többi része vászon vagy papír. Egészbőr-kötés: a gerinc és a kötéstábla bőrrel borított. Egyre gyakoribbak a különböző műanyag-kötések, a lemosható fólia bevonat, és a bőrhöz hasonló nylkötés.

kötet: A többkötetes könyv valamely részegységének a megnevezése, amely a könyv egészére vonatkozó bibliográfiai adatokon kívül a saját, megkülönböztető adatait is tartalmazza. Mindenképp van kötetjelzése, kötetcíme, impresszuma és kolofonja. Rendszerint az oldalszámozása is önálló.

kötetjelzés: A többkötetes könyvön belül a kötetek sorrendjét kifejező megkülönböztető megjelölés.

közhasznú információ szolgáltatás: Az egyes könyvtárakban elérhető ún. Közhasznú Információ Szolgáltatás az emberek mindennapi életviteléhez szükséges információkat közvetíti a használók felé. Ezen információkat a helyben rendelkezésre álló közhasznú információforrások összegyűjtésével, kiegészítésével, rendszerezésével tudja szolgáltatni. A közhasznú információforrások a gyors tájékozódás eszközei. Ebbe a körbe tartoznak az önkormányzati, kormányzati, jogi információk, fogyasztói információk (üzletek, cégek, mesterek) oktatással, pályaválasztással, továbbképzéssel, pályázatírással kapcsolatos információk, turisztikai információk.

közkeletű testületi név: A hivatalos testületi névnek a közhasználatban meghonosodott rövid változata.

közművelődési könyvtár: Általános gyűjtőkörű könyvtár, azaz az összes tudományterület irodalmát és a szépirodalmat gyűjti. A gyűjtőkör mélységet a könyvtár típusa határozza meg: a községi könyvtárak a tájékoztatáshoz, ismeretközléshez legszükségesebb műveket szerzik be, míg a nagyobb városi és/vagy megyei könyvtárak inkább törekszenek a teljességre. Mindez természetesen a használói igényekhez és az adott könyvtár anyagi lehetőségeihez igazodik. Nyomtatott és nem nyomtatott dokumentumokat is gyűjt. Szolgáltatásai általában: helyben olvasás, kölcsönzés, tájékoztatás, reprodukció, előjegyzés, könyvtárközi kölcsönzés, téma- és irodalomfigyelés, adatszolgáltatás. Bárki számára igénybe vehető könyvtár. Tudományos és szakkönyvtári feladatokat is elláthat. Típusai: megyei könyvtárak, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár; városi könyvtárak; községi könyvtárak.

közös cím: Az összetett cím azon része, amely egyes időszaki kiadványok (ágazatok, alsorozatok) összetartozásának jelzésére szolgál. Közös címe lehet a folytatásokban összetett címmel megjelenő részdokumentumnak is. Ebben az esetben a részdokumentum főcímének az a része, amely az összetartozó részletek együttes megnevezésére szolgál.

közreadó: Olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely a kiadvány szellemi tartalmáért felelős, ezért a leírásban a szerzőségi közlés része.

közreműködő: Az a természetes vagy jogi személy, aki/amely a kiadvány tartalmának létrehozásában részt vesz és a szerzőhöz képest alárendelt, illetve járulékos szerepet tölt be.

kriptonima: Fedőnév, írói álnév.

kritika (görög-latin): Bírálat, olyan könyvismertetés, amelynek lényege az értékelés, a mű alapos elemzése, erényeinek, hibáinak bemutatása.

krónika (görög-latin): Középkori műfaj, amely egy-egy ország, város, kolostor stb. Történetét szigorú időrendben oksági összefüggések nélkül beszéli el.

kulcscím: Az időszaki kiadvány azonosítása és nyilvántartása céljából megállapított cím.

kumuláció (latin): Összegyűjtés A kumulatív bibliográfia és index hosszabb időszak (1, 5,10 év stb) alatt megjelent - kurrens bibliográfiák, illetve tartalomjegyzékek (indexek) anyagát közli egységes szerkezetben.

kuriózum (latin): Furcsa, érdekes, különleges könyv

kurrens időszaki kiadvány: Folyamatosan megjelenő, élő folyóirat, hírlap, bibliográfia stb.

különszám: Folyóiratok, hírlapok, évkönyvek olyan részegysége, amely valami különleges okból vagy alkalomból, e kiadványok állandó tárgykörétől vagy terjedelmétől többnyire eltérő módon rendszerint más számozással jelenik meg.

lábjegyzet: a szövegoldal alján elhelyezett jegyzet

lapalji címszalag: A kiadvány szövegoldalainak alsó szegélyén szalagszerűen elhelyezkedő, bibliográfiai információkat tartalmazó közlés. Nem minősül címoldal-helyettesítőnek, de egyes adatelemek leírásakor főforrásként kell figyelembe venni. L. még: címoldal-helyettesítő.

lapfej: Az időszaki kiadvány részegységeinek rendszerint első oldalán található, a szöveget megelőző, tipográfiailag kiemelt rész. A lapfej a főcímet, a párhuzamos címet, általában az alcímet, illetve a kiadvány azonosítása szempontjából fontos egyéb információkat vízszintesen vagy függőlegesen elhelyezve (hosszanti lapfej) tartalmazza. Címoldal-helyettesítőnek minősül.

leíró katalógus: Formai jegyek (személynév, testületi név, földrajzi név, cím) alapján betűrend szerint szerkesztett katalógus. (A betűrendes katalógusnál szűkebb fogalom! L. ott).

lektor (latin): Szakember, aki a kiadásra szánt könyveket, folyóiratcikkeket szakmailag ellenőrzi, értékeli, megvizsgálja az egyes részek helyes arányát, a közölt adatok hitelességét és ezek alapján javaslatot tesz a kiadásra.

lektür (francia): könnyen olvasható, mélyebb gondolkodásra nem késztető szórakoztató mű

leporello: Mozart Don Juanjának egyik szereplőjéről elnevezett harmonikaszerűen összehajtható és szétnyitható könyv. Gerince nincs, anyaga karton.

lexikon: Az ismereteket mindig betűrendbe szedő rövid címszavakban tárgyaló általános vagy speciális kézikönyv.

lezárt leírás: A dokumentum összefoglaló vagy monografikus szintű leírása, amelyben a leírt adatok további kiegészítést nem igényelnek.

ligator (latin): Középkori kolostorokban a könyvkötő barát.

linotype: Sorszedő gép. A matricák segítségével ólombetűkből egész sort önt ki.

litográfia vagy kőnyomtatás: A legősibb nyomtatási eljárás.

magyarázatos utaló: Olyan önálló utalótétel, amely két besorolási adatot úgy kapcsol össze, hogy a “lásd” szócskán kívül magyarázatot is fűz hozzá, jelezve ezzel a besorolási adat formájának nem kizárólagos voltát. 

manuscriptum (latin): Kézirat

másodfokú bibliográfia: A bibliográfiák bibliográfiája

megállapodásos cím: Egységesített címként használt, a dokumentum (mű) műfaját, illetve gyűjteményes jellegét a bibliográfia, a katalógus, a dokumentációs szolgáltatás nyelvén megjelölő szó vagy kifejezés.

megjelenési részegység: Az időszaki kiadványnak a legalacsonyabb szintű számozással megjelenő és fizikailag önálló egysége.

megkülönböztető cím: A mű egyedi azonosítására alkalmas cím.

megszólító cím: A személy nemét vagy/és családi állapotát jelölő, a társadalmi érintkezésben a személy neve mellett használt szó vagy szórövidítés.

megszűnés: Az adott időszaki kiadvány megjelenésének lezárulása utolsó részegységének megszűnésével. Az időszaki kiadvány megszűnik, ha a megszűnést ő maga bejelenti, vagy ha a megszűnés ténye más időszaki kiadvány, kézikönyv vagy egyéb hitelt érdemlő forrás közlése alapján megállapítható. Hitelt érdemlő forrásnak tekinthető a közreadó testületnek, a szerkesztőnek, a kiadónak vagy a nyomdának az időszaki kiadvány megszűnését bejelentő közlése.

melléklap: Olyan időszaki kiadvány, amely egy másik időszaki kiadványnak, a főlapnak alárendelten jelenik meg és annak tartalmát kiegészíti. A melléklapnak saját címe, azt feltüntető címoldala vagy címoldal-helyettesítője és önálló számozási adata van. A melléklap önállóan terjeszthető. A főlap, illetve a melléklap valamelyike utal a két időszaki kiadvány ilyen jellegű összefüggésére. 

melléklet: Dokumentumjellegű kísérő anyag. A melléklet kísérheti az időszaki kiadványt rendszeresen (állandó melléklet) vagy kapcsolódhat hozzá alkalmilag. Az állandó mellékletnek lehet állandó saját címe és számozási adata, de nem terjeszthető önállóan. A főlap és a melléklet között bibliográfiai kapcsolat áll fenn.

melléktétel: Olyan bibliográfiai tétel, amelynek leírás része készülhet egyszerűsített leírással is (ez csupán lehetőség!). Kötelező rajta feltüntetni a főtétel első besorolási adatát és a melléktétel saját besorolási adatát, amelyben kijelölik a rendszót. Sok esetben azonban a melléktétel adattartalmában megegyezik a főtétellel. A különbség annyi, hogy a melléktételen a melléktétel saját rendszavát jelölik ki és a tételen megkülönböztető jelzést tesznek a főtétel rendszava elé. A melléktétel típusai: közreműködői, címszerinti, tárgyi, kapcsolatteremtő melléktétel.

mindenkori első vagy utolsó részegység: Az időszaki kiadvány első vagy utolsó részegysége, ha a leírás tárgya az időszaki kiadvány egésze vagy részegységeinek egy csoportja

miniatúra: Apró, kis alakú képek. Eredetileg a kódexek nagyobb alakú, díszes kezdőbetűit nevezték így.

minősítő névelőzék: A névelőzékes családnév első elemévé vált, eredeti jelentésében rokonsági kapcsolatot kifejező, vagy vallási melléknévként használt szó vagy szórövidítés.

miscellánea vagy miszcellánea (latin): Keverék, egyveleg, különféle vegyes tartalmú munkák címe

missale (misszálé, latin): Misekönyv tartalmazza a mise szövegének állandó és változó részeit. Mai formájában a XII. Századtól terjed el A középkori missale általában pompás kiállításban készült kódex vagy nyomtatvány.

misszilis (latin) vagy elküldött levél: Élő személyhez intézett írás; értéke függ a tartalmától és az író személyétől (életrajzi adatokat közöl, közérdekű eseményekről tájékoztat, értesít az író gondolkodásmódjáról, terveiről stb.) Megkülönböztetendő tőle a levél, mint irodalmi műfaj 

MKE (A Magyar Könyvtárosok Egyesülete): a könyvtárosok és szakinformációs tevékenységet végzők, a könyvtárak és szakinformációs intézmények országos hatáskörű, civil, non-profit szervezete.

MNB (Magyar Nemzeti Bibliográfia): olyan bibliográfia, amely a nemzeti dokumentumokat, hungarikumokat regisztrálja. Egy adott ország területén megjelent dokumentumok (területi szempont szerint), egy adott ország nyelvén megjelent művek bárhol a világon (nyelvi szempont szerint), az adott nemzethez tartozó személyek által írt művek, bárhol a világon és bármely nyelven (személyi szempont szerint), egy adott országra, nemzetre; annak kultúrájára, történelmére, művészetére, nyelvére vonatkozó művek, bárhol és bármilyen nyelven jelent is meg, akárki írta is (tartalmi, etnikai szempont szerint).

MOKSZ (A Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetsége):Orvosi és/vagy egészségügyi gyűjtőkörű könyvtárak egyenlőségen alapuló önkéntesen létrehozott egyesülete.

monográfia: Egy meghatározott témát, valamely tudományág vagy szakma körülhatárolt részét, földrajzi egységet, alkotói életpályát kimerítően tárgyaló, nagyobb terjedelmű tudományos mű.

monografikus szintű leírás: Egyetlen fizikai egységből álló könyvről készített lezárt leírás. Ez lehet egykötetes könyv vagy többkötetes könyv egy kötete.

MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára): Ez egy online bibliográfiai adatbázis. A programot az MTA Kutatásszervezési Intézete működteti. Az adatbázis építésében résztvevő intézmények valamennyi kutatója tudományos munkásságát, tudományos teljesítményét jellemző adat ellenőrzött módon bekerül az adatbázisba. Ugyancsak bekerülnek e tudományos munkákra vonatkozó hivatkozások is, valamint minden olyan adat, amelyeket figyelembe vesznek különböző döntéseknél (pályázat elbírálása, egyetemi tanári kinevezés stb.). A program működtetői abban reménykednek, hogy az adatbázisban minden magyar tudományos munka megjelenik. Az adatbázisban „gyorskeresés” és részletes keresés lehetséges. A találati lista tartalmazza a legfontosabb könyvészeti adatokat, illetve cikk esetében a folyóiratra és a megjelenésre vonatkozó adatokat, az idézettségi számot, valamint az on-line hozzáférés esetében a linket..

muzeális anyag: Valamilyen szempontból különösen értékes vagy ritka állományrész A könyvtár fokozott gonddal őrzi és használatát csak korlátozott mértékben, különleges feltételekkel engedélyezi. A muzeális dokumentumok többnyire nem kölcsönözhetők

művésznév: Azonos értelmű az írói névvel. Lásd ott.

napilap: Naponta megjelenő lap, amely bel- és külpolitikai, közéleti és egyéb eseményekről szóló információt tartalmaz

nemesi cím: Uralkodói okmányban adományozott és a társadalmi hierarchián belüli rangot jelölő, a személy neve, illetve nemesi előneve mellett használt cím. (Báró, herceg, gróf, stb.)

nemesi előnév: A nemesi birtoknak, vagy a család származási, illetve lakóhelyének föld-rajzi nevéből képzett, a nemességet adományozó uralkodói okmány feljogosítása alapján használt név.

nemzeti könyvtár: A nemzeti könyvtár minden országban az az intézmény, melynek kötelessége az ország írott dokumentumainak gyűjtése és megőrzése az utókor számára. Emellett feladata a retrospektív bibliográfia ellenőrzése és a könyvtáros képzésben való részvétel. Magyarország nemzeti könyvtára az Országos Széchényi Könyvtár.

névelőzékes családnév: Olyan családnév, amelynek első eleme külön szóként írott vagy kötőjellel kapcsolódó névelő, előljáró, kötőszó, ezek együttese, vagy pedig minősí-tő névelőzék.

névmutató: A könyvben szereplő jelentősebb személynevek betűrendes felsorolása. A névmutató feltünteti azokat az oldalszámokat is, ahol említést tesznek, vagy bővebben szólnak az adott személyről.

numizmatika (görög-latin): Régi pénzekkel és érmékkel foglalkozó tudomány

nyelvemlék: Régebbi korból származó írott vagy nyomtatott feljegyzés, amely sok régebbi nyelvformát, vagy ma már nem használt szavakat örökít meg. Több típusuk van: idegen nyelvű szövegben szórványosan előforduló szava, glosszák, gondolatsorok, szójegyzékek, hosszabb összefüggő szövegek.

nyilvános könyvtár: Nyilvános könyvtárak - mindenki látogathatja kortól, nemtől, etnikai hovatartozástól függetlenül és igénybe veheti szolgáltatásait, általános gyűjtőkörű könyvtárak - gyűjtőkörük minden területre kiterjed. Tájékoztatást ad a használható dokumentumokról. Rendezvényeket, programokat szervez.

nyilvános közlés: A sajtótermékek árusítása, szétküldése, kézbesítés, üzletszerű kölcsönzése, ingyenes szétosztása, bemutatása nyilvánosság előtt, sugárzása vagy vezetékes továbbítása. (Lényegében a sajtótermék eljuttatása a címzetthez.)

nyitólap: Egy intézmény vagy magánszemély internetes területének kezdő vagy fő oldala, mely rendszerint az ott található információk valamiféle tartalomjegyzékét is jelenti. A nyitólap, honlap rendszerint tulajdonosának bemutatását és/vagy szolgáltatásait tartalmazza, és gyakran kiindulópontként is szolgál számára az Interneten való eligazodáshoz.

nyitott leírás: Az időszaki kiadvány olyan összefoglaló szintű leírása, amelynek befejezetlenségét az jelzi, hogy egyes adatai még kiegészítést igényelnek.

nyomtatott dokumentum:: A dokumentumoknak azon fajtái, amelyeket valamilyen technikával nagyobb példányszámba sokszorosítottak, s terjesztésre szántak. Ide tartozik elsősorban a könyv, a folyóirat és az újság.

nyomtatott katalógus: Az állomány egészéről vagy egy részéről készített katalógus nyomtatott formában való kiadása.

  • olvasójegy: A könyvtári szolgáltatások használatához szükséges dokumentum. Általában tartalmazza az olvasó nevét, lakcímét és az olvasójegy számát, valamint az érvényességi idejét. Különböző könyvtárak az általános olvasójegy mellett - különböző szolgáltatásokhoz használatához - speciális olvasójegyeket is kiállíthatnak. Ilyenek például a következők: Regisztrációs olvasójegy: a könyvtár területén helyben használhatók ingyenes regisztrációs olvasójeggyel. Emelt szintű olvasójegy: a zenei- és videó gyűjtemény, valamint a könyvek, folyóiratok kölcsönzéséhez. Napijegy: azoknak az olvasóknak, akik csak egy napra kívánják igénybe venni a könyvtárat (kölcsönzésre nem jogosít!)
  • olvasószolgálat: Az olvasószolgálat egy könyvtárnak a könyvtári állománya, illetve szolgáltatásai és a könyvtárhasználók közötti szakszerű és szervezett kapcsolat, tájékoztató szolgálat. Az olvasószolgálati és információs szolgáltatók hivatásos könyvtárosokból állnak, akik a könyvtár látogatóinak eligazítást adnak a könyvtári anyagokban, tájékoztatást adnak a könyvtár gyűjteményeiről, szolgáltatásairól, és szakismeretük segítségével sokágú információval és tanácsokkal szolgálnak a legkülönfélébb források alapján. Feladatkörükbe tartozhat az olvasók beíratása és az ezzel járó adminisztrációs munka is.
  • opus (latin, többes száma opera): Mű, főleg szépirodalmi alkotás zenemű ennek opus száma jelzi, hogy a zeneszerző hányadik alkotása
  • országnév: Az egységes államszervezet földrajzi területének közhasználatú, rövid, az államformára való utalást rendszerint nem tartalmazó neve. A teljes országnév azonos az államnévvel.

OSZK (Országos Széchenyi Könyvtár): Magyarország nemzeti könyvtára. Feladata a magyar és magyar vonatkozású írott kulturális örökség gyűjtése, feldolgozása, megőrzése és hozzáférhetővé tétele a kéziratos kódexektől a nyomtatott dokumentumokon keresztül az elektronikus kiadványokig.

  • osztólap: A katalóguscédulák tagolására használt, közülük kiemelkedő karton. A kiemelkedő részre:

őrszó: Régi könyvek, kódexek oldalainak jobb alsó sarkában olvasható szó vagy szótag, amely azt jelzi, hogy a következő oldal milyen szóval, szótaggal kezdődik.

ősnyomtatvány: A könyvnyomtatás első félszáz évében készült könyvek neve. Ezek inkább még a kódexekhez hasonlítottak, semmint a mai könyvekhez.

összefoglaló cím: A több szerző által írt és önálló címmel is rendelkező részközleményeket összefogó cím.

összefoglaló szintű leírás: A többkötetes könyv egészéről, vagy köteteinek egy csoportjáról, illetve az időszaki kiadvány egészéről, vagy részegységeinek egy csoportjáról készített leírás. Az összefoglaló szintű leírás lehet lezárt vagy nyitott. Összefoglaló leírás készül a folytatásokban közölt részdokumentum egészéről vagy részleteinek egy csoportjáról is.

összekötő elem: A bibliográfiai leírásban megjelenített egyezményes jel vagy kifejezés, amely a részdokumentum adatait összeköti a forrásdokumentum adataival.

összeolvadás: Két vagy több időszaki kiadvány egyesülése oly módon, hogy a létrejött időszaki kiadvány új címen jelenik meg. A korábbi időszaki kiadványok megszűnnek. A korábbi időszaki kiadványok és a létrejött új időszaki kiadvány között bibliográfiai kapcsolat áll fenn.

összetett cím: A több, egymással alá- fölérendeltségi viszonyban álló címből álló főcím megnevezése. Az összetett cím részei együttesen azonosítják a kiadványt. Alá- fölérendeltségi viszonyban álló címek például: fősorozat–alsorozat; többkötetes könyv esetén közös cím–kötetcím.

összetett családnév: Két vagy több családnévből, illetve névelőzéknek nem minősülő egyéb szóból álló családnév.

összetett testületi név: Valamely testület egészére vonatkozó, két vagy több, külön is testületi névnek minősülő, rendszerint kötőszóval összekapcsolt névből álló név.

összevont számozás: A számozás olyan módja, amelyben az egymást követő több sorszám, illetve keltezés kezdő és záró adata együttesen szolgál a részegység jelölésére.

pagina: A pagina latin eredetű szó. Jelentése: oldal, lap, oldalszám. A könyvtári világban a katalogizálás során használatos kifejezés: a dokumentumok formai feltárása során az oldalszám rövidítésére használjuk, p. rövidítéssel. Az oldal megnevezés helyett a paginarövidítés, régies kifejezés előfordul még hivatkozásokban is.

pamflet (angol ): Röpirat, különösen a gúnyolódó, durva hangú vitairat, amelynek célja az ellenfél erkölcsi tönkretevése.

panegirisz (görög): Kritika nélküli, elragadtatott magasztalás. Különösen a barokk és a reneszánsz korban készült sok panegirisz, velük köszöntötték névnapjukat, kitüntetésüket ünneplő személyeket.

paperback (angol): Hajlékony, papírborítású, és főleg tömegterjesztésre szánt kisalakú könyv.

papirusz: Az egyiptomi sásból készített, írásra alkalmas anyag, amelyet főként az egyiptomiak használtak.

parabola (görög): Példázat, a tanító mese egyik válfaja, erkölcsi igazságot jelképesen megvilágító elbeszélés. Sok parabolát találunk a keleti népek irodalmában, így pl. az Újtestamentumban, a magyar irodalomban Temesvári Pelbárt, Pázmány Péter és mások beszédeiben. Napjaink irodalmában is divatos

parafrázis(görög): Egy mű tartalmának átírása, kibővítése, értelmezése, magyarázata, saját szavainkkal való elmondása 

párhuzamos adat: A bibliográfiai leírás valamely adata más nyelven vagy más írásrendszerben vagy más számozási rendszerben.

páros címoldal: A címoldalon szereplő adatokat megismétlésük nélkül, átmenő szöveggel tartalmazó, egymással szemben levő oldalak együttese.

példány: Az azonos kiadású kiadványok egyike.

pergamen: Az ókor óta az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati bőrből készült fehérített, vékonyított, általában kétoldalas írásra alkalmas lap. A pergamen szó nevének eredete Pergamon városának (ma Bergama Törökország) nevéből származik, ahol a hagyomány szerint először készítettek pergament.

Pergamoni könyvtár: Az ókornak az alexandriai után a második legnagyobb könyvgyűjteménye II. Eumenész (i.e 197-159) alapította. Állományának jelentős részét pergamen-tekercsre írták. Épületének maradványait 1878-ban ásták ki.

periodicitás (latin): Az a gyakoriság, amelyben az időszaki kiadványok megjelennek (havonta, negyedévente stb.)

periodikum : Lásd: időszaki kiadvány

persziflázs (francia): Éles nyelvű, gunyoros paródia, egy irodalmi mű nevetségessé tétele

planctus (latin) vagy siralomének: Középkori költői műfaj, vallásos tartalmú halottsirató ének. Az Isten akaratába való belenyugvás különös hangsúlyt kap benne. Virágkora a XIII.században volt. Legismertebb darabja az 1300 körül írt Ómagyar Mária-siralom

poligram (görög): Betűszó

posztumusz (latin): Olyan szellemi alkotás, könyv vagy egyéb mű, amely először alkotójának halála után jelenik meg.

prefixumos név: Lásd: Névelőzékes családnév

próbaszám: A tervezett időszaki kiadvány bemutatása, propagálásra készített mintaszám. A próbaszám megjelenhet az időszaki kiadvány számozásába illeszkedő számozással, illetve “próbaszám” (vagy szinonimái) megnevezéssel.

publikáció (latin): önállóan vagy folyóiratban megjelent tudományos tanulmány, közlemény.

ragadványnév: Lásd: Állandósult melléknév

raktári jelzet: Betűkből és számokból vagy ezek kombinációjából áll. Rákerül a dokumentumra és a katalóguscédulára vagy az elektronikus katalógusba. Megmutatja a könyvek helyét a polcon.

raktári jelzet: Betűkből, számokból vagy ezek kombinációjából áll. Megmutatja a könyvek helyét a polcon

referátum: (1) Valamely dokumentumtartalmáról szóló, annak lényeges állításait röviden összefoglaló tájékoztatás. Általában folyóiratszerű gyűjteményes formában jelennek meg, tartalmilag egyes tudományágakhoz kötődve. A tudósok így könnyen tájékozódhatnak, hogy érdemes-e megszerezniük az eredeti (2) Hasonlóan nevezzük, amikor valaki beszámol olvasmányaiból, pl. előzetes készülés után az órán.

rejtett bibliográfia: Nem önálló formában megjelent, hanem egy-egy könyv vagy folyóiratcikk végén vagy ennek jegyzeteiben közölt irodalomjegyzék.

rekord: A dokumentum formai és tartalmi adatait géppel olvasható formában, mezőkbe és almezőkbe rendezve tartalmazó tétel. Tartalmazza a visszakereséséhez szükséges besorolási adatokat is. (Lásd még: Bibliográfiai tétel; Formátum)

rektó: A lap homlokoldala.

rendszó: A besorolási adat első eleme, amelynek alapján a bibliográfiai tétel rendezhető, illetve visszakereshető.

reprint: Angol eredetű szó, jelentése: újnyomat, újranyom, újranyomtat. Tágabb értelmű jelentései: 1. Hasonmás kiadás; azaz képnek, szövegnek, kéziratnak, okmánynak, rajznak, stb, nyomdai sokszorosítással készült, eredeti méretű, teljesen hű mása. 2. Korábban megjelent, kereskedelemben már nem kapható nyomtatott könyv, dokumentum fotómechanikai eljárással készített, az eredeti tipográfiai képét híven követő, nyomdai úton előállított ismételt kiadásának neve. 3. Régebbi kiadású ám nélkülözhetetlen anyagot tartalmazó könyveknél szokásos eljárás. Fontos szerepet kap olyan esetekben, amikor az eredeti értékes irat elpusztulásától, elkallódásától kell tartani, illetve ha egy unikumot az eredetihez teljesen hű formában, nagyobb példányszámban akarnak hozzáférhetővé tenni. 4. A reprint elsősorban használati igényeket próbál kielégíteni, a hétköznapi olvasónak készül, mivel olcsó eljárással készül és sima papírra nyomják.

reprográfia: A reprográfia azoknak az eljárásoknak a gyűjtőneve, amelyek során valamely dokumentumról pontos, hű másolatot készítenek. A reprográfia segítheti valamely intézmény (például könyvtár, iroda) működését, de önálló szolgáltatásként is nyújtható.

részcím: Amennyiben a leírás tárgya sorozat, mint időszaki kiadvány, a részcím a részegységnek az időszaki kiadvány címén kívüli, saját címe. Például a sorozatban megjelent könyv (ami a sorozat, mint időszaki kiadvány egyik részegysége) saját címe a részcím, a sorozat címe pedig a leírás tárgya szempontjából a főcím.

részdokumentum: A kiadvány egy vagy több fizikai egységében közölt dokumentum, például cikk, tanulmány, közlemény.

részegység: Az időszaki kiadványnak időben egymás után megjelenő egy-egy száma, füzete, kötete, évfolyama. A részegység állhat egy vagy több fizikai egységből.

részközlemény: Egy összefoglaló címmel megjelent részdokumentumon belüli, saját címmel és szerzőségi adattal is bíró közlemény.

részlet megjelölése: A folytatásokban megjelenő részdokumentumon belül a részlet sorrendjét kifejező megkülönböztető megjelölés.

retrospektív konverzió: A már meglévő, hagyományos kézi eljárással készült tételek átalakítása, konverziója géppel olvasható formára.

rovat: Valamely időszaki kiadvány részegységeiben az azonos tárgykörbe tartozó részdokumentumok azonos cím (rovatcím) alatt összefoglalt csoportja.

rövid testületi név: A hivatalos testületi névnek a testület által használt rövid alakja vagy poligramja.

sajtótermék: Sajtóterméknek minősülnek az időszaki kiadványok egyes számai, a könyv, a rádió- és televízió-műsor, a röplap és egyéb szöveges kiadvány (ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt), a zeneművet, grafikát, rajzot, vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más tájékoztatást vagy műsort tartalmazó nyilvános közlésre szánt technikai eszköz, ideértve a sajtótermékek elektronikus változatát is. A grafikát tartalmazó kiadványok közé tartozik a réz- és fametszet, míg fotót tartalmazó kiadványok közé tartozik a mikrofilm, mikrokártya, és a diafilm is. A jogszabályok nem határozzák meg, hogy a sokszorosításnak milyen hordozó anyagon kell történnie. A sajtótermék létrejötte bármilyen hordozó anyagon (papír, vászon, fa, fém, műanyag stb.) megvalósulhat.

sajtótevékenység: A sajtótermék előállításával, kiadásával, forgalmazásával és nyilvános közlésével kapcsolatos tevékenység.

segédkönyv: A segédkönyvek a közvetlen tájékozódás, az azonnali, gyors információszerzés eszközei. Fajtái: lexikon, enciklopédia, kézikönyv, szótár, közhasznú ismeretek tára, adattár, atlasz, bibliográfia.

sine loco: rövidítése s.l.; jelentése helység nélkül, azt jelöli, hogy a kiadás helye ismeretlen.

sine nomine: sine nomine (rövidítése s.n.) latin kifejezés, jelentése: név nélkül. Leginkább publikációs és bibliográfiai listákban (például könyvtári katalógusban) fordul elő, ahol azt jelöli, hogy egy adott mű kiadója (vagy terjesztője stb.) ismeretlen, nincs feltüntetve a műben.

sokszorosító szerv: Sokszorosítógépet üzemben tartó szerv. Sokszorosító szervnek tekinthető minden olyan jogi és természetes személy, aki akár főtevékenységként, akár főtevékenysége elősegítésére melléktevékenységként sokszorosítógépet működtet.

sokszorosítógép: Minden olyan technikai eszköz (gép, berendezés), amely sajtótermék többszörözésére alkalmas, ide nem értve a jellemzően egyedi példányok elkészítésére szolgáló eszközöket.

sorozat: Olyan időszaki kiadvány, amelyben minden részegységnek – a sorozat címén kívül  saját részcíme is van. A sorozat lehet számozott vagy számozatlan. A sorozaton belül az egyes részegységek lehetnek könyvek vagy időszaki kiadványok.

sorozatcím: A sorozat keretében megjelenő könyv címoldalán vagy előzékein közölt  a sorozat egészére vonatkozó  főcím.

szabadpolcos rendszer: A zárt raktári renddel ellentétben kialakított könyvtári rend, ahol minden dokumentum nyilvánosan megtekinthető, kézbe vehető. A dokumentumok elhelyezése tematikus, a visszakereshetőséget a szakrendi jelzet biztosítja.

szakbibliográfia: Egy ismeretág rendszerező irodalomjegyzékének neve. Feladata a tudományos kutatók és a gyakorlati szakemberek tájékoztatása.

szakdolgozat: Felsőoktatási képzés befejezésekor vagy valamely szakaszának lezárásakor kötelezően készítendő dolgozat.

szakirodalom: Egy-egy tudomány terület szaknyelvi irodalma, amely elsősorban az adott tudományterülettel foglalkozik..

szakkatalógus: A dokumentumokat tárgyuk alapján csoportosítja. Felvilágosít arról, hogy a könyvtárban bizonyos tárgyról milyen dokumentumok találhatók.

szakkönyvtár: Feladata egy-egy tudományág szakirodalmának gyűjtése. Szolgáltatásai: a közművelődési könyvtárral azonosak, gyakran kiegészítve referáló lapok, információs kiadványok megjelentetésével, adatbázisok építésével, karbantartásával.

szakrendi jelzet: A dokumentumon található, annak tartalmi besorolására utaló jel, legtöbbször az ETO számból kialakítva.

számozási adat: Az időszaki kiadvány részegységeinek sorrendjét kifejező megkülönböztető megjelölés. A számozási adat lehet sorszám (évfolyamszám, kötetszám, füzetszám, betű vagy egyéb jel), továbbá a hozzá tartozó megnevezés, illetve kelet. Nem minősül számozási adatnak az egyes részegységek fizikai tagolódásának jelölése.

szekciócím: Lásd: ágazati cím

szépirodalom: Epikus, prózai és drámai művek, amelyek művészi vagy szórakoztató igénnyel íródtak. A könyvtári polcokon szerzői betűrendben találjuk.

szériacím: Lásd: ágazati cím

szerkesztő: Az a természetes vagy jogi személy, aki/amely a kiadvány szellemi tartalmának összeállítója, illetve aki/amely e tartalomért felelős.

szerkesztőségi közlés: Az időszaki kiadvány borítófedelének valamelyik oldalán, a címlap hátoldalán, esetleg a szövegoldalak valamelyikén elhelyezett közlés. A szerkesztőségi közlés a főcímet ritkán tartalmazza, közli viszont a párhuzamos címet, az alcímet, illetve a kiadvány azonosításához szükséges egyéb adatokat, úgymint szerzőségi adatok, számozás, kiadóra és terjesztőre vonatkozó adatok, nemzetközi azonosító számok, stb. Címoldal-helyettesítőnek minősül.

szerkesztőségi oldal: Lásd: szerkesztőségi közlés

szerző: Az a természetes vagy jogi személy, aki/amely a könyv szellemi tartalmának alkotója, és aki/amely e tartalomért elsősorban felelős.

szerzői álnév: Lásd: Írói név

szerzői betűrendes katalógus:: A könyvtári katalógusok azon fajtája, amikor a dokumentumokat a rendszer szerzőik betűrendjében sorolja föl.

szerzői funkciók: A szerző (a szellemi tartalom létrehozója) és a közreműködők

szerzői jog: A szellemi alkotások, így az azokat őrző dokumentumok megvásárlásakor nem kerülnek teljes mértékben birtokunkba, vagyis a bennük szereplő ismeretanyaggal, tudással kapcsolatban kötelezettségeink vannak. Ez azt jelenti, hogy nem másolhatjuk azokat szabadon, s hivatkozás nélkül nem is hasznosíthatjuk a bennük foglaltakat. A szerzői jog a dokumentumok létrehozóinak ezen különleges viszonyát tárgyalja. Hogy kit illet meg az adott mű esetében ez a jog, ezt jelöli az angol copyright (jogtulajdonos) szó, illetve jele a körbezárt ©.

szerzőségi adat: A könyvvel kapcsolatos azonos szerzői funkciót betöltő természetes vagy jogi személyekre vonatkozó adat. Egyetlen szerzőségi adatnak minősülnek az eltérő szerzői funkciót betöltő természetes vagy jogi személyekre vonatkozó adatok, ha az ilyen közlések egy nyelvtani szerkezetet alkotnak. Ebben az esetben a szerzőségi adat több elemből tevődik össze. (L. még: szerzői funkciók).

szerzőségi közlés: A leírásban közölt szerzőségi adatok összessége.

szétválás: Az időszaki kiadványnak két vagy több időszaki kiadványra bomlása oly módon, hogy a létrejött időszaki kiadványok mindegyike új címen jelenik meg. A korábbi kiadvány és a létrejött új időszaki kiadványok között bibliográfiai kapcsolat áll fenn.

szócikk: A lexikonokban, szótárakban a címszó és annak ismertetése. Tartozhat hozzá irodalomjegyzék is.

szótár: Egy nyelv szókincsét, vagy annak egy részét betűrendes formában bemutató kézikönyv: Az egynyelvű változat a szavakat saját nyelvén magyarázza (pl. Értelmező szótár), míg a kétnyelvű vagy többnyelvű szótárak a nyelvtanulást, illetve a fordítást segítik.

szövegelhagyás: A cím valamely részének vagy a szerzőségi adatból a név szövegkörnyezetének az elhagyása. 

szünetelés: Az időszaki kiadvány megjelenésének átmeneti megszakadása a számozás folyamatosságának fenntartásával.

tárgymutató: Egy mű kulcsszavainak betűrendes felsorolása. A tárgymutató feltünteti a kulcsszó részletes kifejtésének helyét és az összes említésének oldalszámát.

tárgyszókatalógus: A besorolás a tárgyszavak szerint történik. Gyors tájékozódásra kiválóan alkalmas.

társlap: A társlapok olyan egyenértékű időszaki kiadványok, amelyek önálló címmel és számozási adattal rendelkeznek, tartalmukban és fizikai megjelenésükben önállóak, de bizonyos rokon vonásokat viselnek. (Hasonló formai kiképzés, azonos közreadó, stb.) A társlapokat rendszerint önállóan terjesztik. A társlapoknak legalább egyike utal erre a kapcsolatra. 

teljes leírás: A leírás olyan változata, amely a leírás számára előírt valamennyi adatot tartalmazza. Szabályai az azonos típusú adatok és adatelemek felsorolását csak kivételesen korlátozzák. 

térkép: A földfelület meghatározott méretarányban kicsinyített sík, illetve dombornyomású ábrázolása. A térkép rendeltetése szerint lehet: domborzati, politikai, gazdaságföldrajzi, geológiai, meteorológiai, turista-, város-, autótérkép. Formájukat tekintve lehetnek különálló összehajtogatott lapok, atlasszá összefűzött lapok, falitérképek, domborművű térképek, földgömb formájúak.

terminál: A hálózati számítógépek (h)őskorában így hívták azokat a céleszközöket, amelyekkel a nagy számítógépekhez hálózaton keresztül csatlakozni lehetett. Ma már általában egyszerű PC-ket használnak erre is. Funkciójuk, hogy a számítógépes hálózaton keresztül egy vagy több szervergéppel kapcsolatba tudjunk kerülni. A könyvtárakban nyilvánosan kirakott, katalógusok és más adatbázisok elérésére használható gépeket is termináloknak nevezik.

tezaurusz: A tezaurusz olyan szótár vagy szójegyzék, amelyben az egyes szavak, mint fogalmak az egymáshoz viszonyított és jelzett értékeik (alá-, fölérendeltség stb.) szerint vannak felsorolva.

titlonima: A személy neve helyett használt körülírás, amellyel a szerző saját magát egy másik műve szerzőjeként nevezi meg.

többlépcsős leírás: Az összetett című kiadványról készített olyan szerkezetű leírás, amelyben a közös címre, majd az ágazati, illetve alsorozati címre vonatkozó adatokat külön adatcsoportok tartalmazzák. Többlépcsős leírás készíthető az ágazatokról, az alsorozatokról, mellékletekről és az új folyamokról, és a többkötetes könyvről..

transzliteráció: Az átírásnak az a fajtája, amelyben az egyik írásrendszer minden betűjének a másik írásrendszerben mindig ugyanazon betű felel meg.

transzszkripció: Az átírásnak az a fajtája, amelyben az egyik írásrendszer betűinek a másik írásrendszerben hangzásuk szerinti betű felel meg.

tudománymetria: A tudományos teljesítmény mérése. A tudományos alkotómunka egyik megnyilvánulása az új eredmények publikálása. A legismertebb tudománymetriai mérési eljárások a publikációk mennyiségét, minőségét és visszhangját próbálják meg számszerűsíteni.

UAP (Universal Availability of Publications): Kiadványok egyetemes hozzáférhetősége.

új folyam: Az időszaki kiadvány évfolyamai egy szakaszának lezárása után ugyanazon a címen folytatott, de előlről kezdődő vagy párhuzamos számozással megjelentetett évfolyamok, illetve kötetek, az új folyam vagy szinonimái megnevezés feltüntetésével. Az új folyam megindítása rendszerint az időszaki kiadvány korábbi jellegének vagy szellemi irányának változásával függ össze. Az új folyam kifejezést, folyóiratok, az új sorozat kifejezést többnyire sorozatok esetén alkalmazzák.

új sorozat: Lásd: új folyam

újraindulás: A rendszeres periodicitású időszaki kiadványnak tartós szünetelés utáni azonos címen való megjelenése. Az újra megjelenés során folytatódhat vagy újra kezdődhet a számozás, megváltozhat a korábbi periodicitás és megváltozhatnak a szerzőség és a megjelenés adatai is.

újság: Lásd: hírlap

utalás: A bibliográfiai tételen az egységesített besorolási adat valamely eleméhez kapcsolódó információ, amelynek alapján elkészül az önálló utalótétel. Utalás csak önálló utalótételként kerülhet a katalógusba.

utalótétel: Bibliográfiai adatokat nem tartalmazó tétel. Csak besorolási adatokból áll. Funkciója, hogy a formai besorolási adat nem egységesített alakjától elvezessen az egységesített alakhoz. 

utánnyomás: Valamely sajtótermék az eredetileg maghatározott példányszámon felül további példányok előállítása az eredeti szedés vagy az arról készített matrica, esetleg fotómechanikai úton előállított ofszet- vagy mélynyomóforma felhasználásával. Az utánnyomást nem előzi meg ismételt szerkesztés és szedés, ezért általában nem tekinthető új kiadásnak. Az utánnyomás történhet tárgyévben vagy tárgyéven kívül, amennyiben tárgyévben történik az utánnyomás a sajtótermékre nem vonatkozik kötelespéldány beszolgáltatás.

utóbbi cím: A címváltozást követő főcím olyan címváltozás esetén, amikor az új főcímen megjelenő időszaki kiadványban az előbbi főcímen megjelent időszaki kiadvány számozási adatai folytatódnak. E meghatározás nem vonatkozik az olyan időszaki kiadványra, amelynek egyetlen számozási adata a keltezés.

utónév: Lásd: Egyéni név.

védőborító: A könyv borítófedelét vagy kötéstábláját védő – azzal fizikailag össze nem tartozó lap. Leírás céljára közvetlenül nem vehetők figyelembe az adatai, de ha a védőborító nyomtatást nem tartalmazó borítófedélen található, a leírás adatforrásai szempontjából átveszi a borítófedél szerepét, így ebben az esetben előzéknek minősül! 

vezetéknév: Lásd: Családnév

vízjel: A vízjel olyan jel, pontosabban bordázat, amely főleg papírok, postabélyegek és bankjegyek, értékpapírok utánzás, hamisítás elleni védelmének az egyik fontos eszköze. Ha a papírlapot világosság felé tartjuk, szabad szemmel láthatóvá válik a vízjel, amely sem a nyomtatást, sem az írást nem zavarja. Napjainkban az elektronikus képek megjelölését is értik alatta.

vonalkód: Az élet minden területén használt, szabványos párhuzamos vonalakból álló kódrendszer, amelynek segítségével speciális leolvasóval gyorsan be lehet azonosítani egy árucikket, egy könyvet stb. a megfelelő adatbázisba.

zárt raktári rend: Régebbi vagy nagyon nagy állománnyal rendelkező könyvtárak állomány kezelési módja, ahol a dokumentumok nem szabadon elérhetők (mint a szabadpolcos rendszerben), hanem többnyire csak a katalógusokon keresztül. A könyveket ilyenkor beszerzési vagy más praktikus rendben helyezik el egy zárt raktárba.